2012. december 9., vasárnap

Intenzív napok 2 - a péntek meg a szombat

A némi szipogás sajnos egész nap megmaradt, lehet, hogy nem alszom eleget? Á, ugyan már.

Tájékoztattam Ágit a csütörtöki út eseményeiről, ő meg engem, "magyarul" update-elődtünk. És valahogy elment a nap, mert el kellett neki mennie, különben nem írogatnék itt, ugye.

A főnök eléggé kész volt, rosszul aludt, vagy mi. Ági azt mondta, biztos elég ferdére sikerült az éjszakája, hehe. Alig lehetett egy kis nevetést kihozni belőle, de azért sikerült.

Amikor nagy nehezen ő is elindult, szépen rendbe tettem még pár számlát, és mikor végképp semmi dolgom nem akadt fél öt táján, szépen lekapcsoltam minden villanyt, gépet, egyebet, a kontaktlencsét a magammal előrelátóan elhozott tartóba helyeztem, majd szépen lehajtottam a fejem az íroasztalra... és kiesett fél óra. Ezek szerint aludtam. Utána átöltöztem fehérkosztümösbe, a hajammal fél órát vacakoltam - csak tudnám, minek, ha úgyis kalapot hordok - és mentem Badenba. Találka a kaszinó előtt, hétkor. Rongyoltam, mint Atom Anti, éééééés odaértem. 

Szerencsére a fényképezőgépet még idejekorán elkértem a főnöktől, kattintottam párat, de aztán átadtam a tulajdonosnak, hogy állítsa be a fényviszonyoknak megfelelően. Hiba volt, mert elkezdett engem fotózni, és gonoszul nevetett hozzá. Nagy nehezen elszedtem tőle a gépet, jöhetett a bosszúhadjárat... aztán csak befutott a másik két hölgyemény is. Írisz és Adri, vidámak, cserfesek, előttem dolgoztak a cégnél. Ilyen társaságban az a jó, hogy nekem nem kell sokat beszélni, mert megteszi helyettem más. Bementünk, exquizit-re. Elmondom, mit kell elképzelni.

Végy három, hatvanas évekbeli stílusba öltöztetett, gengszter-féle alakot, akik lökik a süket dumát németül - ők voltak a sómenek (showman, na). Végy hozzá Legyenönismilliomos játékot, csak nem egy ember részvételével, hanem mintha az egész közönség játszana, kettes-hármas párokba verődve. Még ehhez pár operabetétet, ami élőben szólt, és három maréknyi fogást, illetőleg pincéreket, akik folyamatosan újratöltik neked a vizet meg a bort.

Ezzel az este nagy része el is ment. A halat megette a főnök, a többi ízlett, és sokat fényképeztem. A játék nem érdekelt, nekem az egész egy nagy majomkodásnak tűnt, nem az én világom.  Tizenegykor vége lett. Utána hölgyek vécére koszorúban el... node az N-i nem hölgy, csak annak látszik, halvány fényben, rossz megvilágításban. Ellenben a főnök lelt egy zongorát, és játszottam rajta Bachot. Mert én ilyet is tudok, bibí. 

Mivel a belépő 10 euró értékben zsetonra jogosított fel, bementünk a kaszinó ténylegesen kaszinós részlegébe is. Én - ünneprontó mindig kell - nem szeretek ilyet játszani, odaadtam Adrinak a zsetont, hogy tegye fel a feketére. Húsz eurót nyertem, oda akartam adni Adrinak, mert végülis ő nyerte, de a kezembe nyomta. Lestük, ahogy a sok ráérős ember szórja a pénzét, most is éppannyira elborzasztott az egész, mint tavalyelőtt, mikor a volt főnökömékkel jártunk ugyanitt, ugyanilyen céges karácsonyt megünneplendő.

Végül egy pultnál kötöttünk ki, én ittam egy ingyen-pezsgőt, a többiek vizet. Vagy még azt se. És szépen elindultunk haza, fél egy táján. Adri akkorra már elment. Ági meg Írisz az egyik irányba, én meg a főnök a másik irányba távoztunk, és nekem még bizony nem volt elég a jóból. Mentünk hát ketten a Kuhstallbar-ba, ahol ugyebár boogie-zene van. Én meg boogie-zni nem tudok, úgyhogy a főnök megígérte, hogy a magyarórák mellett ezt is be fogjuk iktatni a délutánjainkba. Ám legyen :)
Nem mellesleg Ágival ismét összefutottunk a helyen, ezek szerint nem volt olyan fáradt, mint amilyennek tűnt. A főnök azt mondta, nem is lepődött meg, hogy ott találtuk. Még egy pohár fehérbor, és indultunk is. Ja kérem, hogy hova? Főnökúr elhatározta, hogy márpedig én nem császkálok hajnalig a hidegben, vonatra várva, hanem ő majd hazavisz. Ternitzbe. Én meg lehidaltam, de némi ellenkezés után feladtam. Ennek köszönhetően értem haza fél háromra. Dávid meg még itthon se volt, ő is épp a munkatársaival ünnepelt, valamikor fél négy körül eshetett be, de addigra már aludtam. Majd talán ő is megírja, hogy hogyan élte meg azt az estét, elég izgalmas....

És akkor a mai nap: kelés 11-kor. Reggeli délben. Kis latinjavítás, indulás a Lindt-csokiüzembe vadászni fél kettőkor. Üzem zárva, mert ma Mária-fogantatás van, vagy mi. Buktuk. Vásárlás a Hoferben, Richivel két óra tömör gyönyör latin. Most este filmnézés, romantikusan, kettesben... csak épp Dávid a Mátrixot nézte meg az íróasztalánál, én meg a Chalet girl-t az ágyban, párnák közt. Értünk a romantikához. 

Viszont az a helyzet, hogy ezt a destruktív magatartási formát, hogy úgymond egy órát gépelek a semmiről, folyó orral, fájó fejjel, most szépen beszüntetem. És holnap kevesebb lesz, ígérem.

1 megjegyzés:

Ben Dash írta...

Hát ez zavarba ejtően különös, de én is a Chalet Girl-t néztem meg ma - és még mindig az egyik kedvencem :)

Hiába, le sem tudnánk tagadni, hogy testvérek vagyunk.

Megjegyzés küldése