Ezt legalábbis az az apró tény is igazolja, hogy fél tizenegykor még az ágyban henteregtem. LusssssstaN-i. Aztán összébbkaptam a lakást (kivágtam fél tonna bioszemetet, ezzel megszabadítva a kb. félmilla házi tenyésztésű muslicánkat a táplálékforrástól), mostam két kört, és rekordlassúsággal kisütöttem a panaszos keksztésztát, ami ugyan kicsit fázott a soknapos hűtőben tartózkodás után, de a maga módján friss és üde illatú volt.
Dávid tegnap nagyon nem volt képben az agyát (is ???) emésztő dátha miatt, ugyanis leejtette a termoszt (szép repedés van rajta), a mobilját meg föltette az autója tetejére, utána szépen elindult a kocsival haza... és szerencsére pár perc után leesett neki, hogy leesett. És visszament érte, és megvolt, csak épp a képernyőre sztrájkol = sötét, és repedéses. Másik készüléket használ, úgyhogy most két teljesen ugyanilyan telefonnal rohangálunk. A telefonkönyvet viszont nem éri el - kész szerencse, hogy az én számomat tudta fejből. A technika elhülyíti az embert...
Ma meg a pénztárcáját hagyta ott a sulija vécéjében, de mivel ezek itten rendes népek, megvolt minden, mikor később visszament érte. Hú, de nem szeretem, amikor beteg. Rámhozza a frászt.
Szóval az lett volna a terv, hogy bevásárolok, mosok, kekszet sütök és elindulok Magyarhon felé, de aztán csak-csak addig húzódott a sütés, hogy már nem volt kedvem nekiindulni. Nem is baj! Dávidnak ugyanis a szombati suli mellé énekkara is volt, és nagykoncert. Úgyhogy elmentem koncertet hallgatni, és nem bántam meg. Ugyan a kórus nem üti meg azt a színvonalat, amit a múltkori, Wiener Neustadt-ban, de a dalok és a hangulat többszörösen kárpótoltak, meg aztán minthogy ismerem ezt a kórust, eleve nem indulok olyan elvárásokkal, hogy itt a Wiener Sängerknaben-jellegű élményben lesz részem. Voltak vicces unga-bunga-szöbóvegű afrikai dalok, és hogy valami karácsonyi hangulatot csempésszenek bele, két ungade-bungade között felhangzott, hogy Oh Lord, Oh praise the God above meg hasonlók.
Szünetben Dávid odament a büféspulthoz, és megkérdezte, milyen ital használ a hangnak leginkább. Azt a választ kapta, hogy bizony a vörösbor, úgyhogy vett is két pohárral. Vesztére, mert száraz, számomra elég ihatatlan nedűt szerzett, és így másfél pohárral ő ivott meg. Hogy a hangjának használt-e, azt nem tudnám megmondani, de a szünet utáni második részben úgy virult hátul a feje, mint a vadalma, és szédelgett is egy "kissé". Már rég a lóbőrt húzza itt mellettem. Nekem meg kelni kell fél hétkor, hogy szépen vasárnap ebédre érkezzek Pestre. Most már a vizsgahelyszínt is tudom, lehet kezdeni készülődni, de csak lassan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése