Ma olyan hévvel vetettem bele magam ebbe a napba, hogy mostaztán fedáksárisan mindent viszünk. Még annak a palinak is köszöntem egyet mosolyogva, aki folyton a vonaton fixíroz - egy negyvenakárhány éves bajszos, idegesítő alak. A majré-kategóriából. Na nem baj, ezentúl úgyis a magam munkaidejében járok megint, úgyhogy elfelejthetem egy időre - no persze, a péntekek kivételével.
Ági még nem is volt bent, mikorra az irodába berobbantam - fülemen a még karácsonyra kapott fülhallgatóval, benne bömbölő akármikkel. Mire Ági megjött, kellemesen előkészítettem a terepet... még a vonaton lejegyeztem neki kútfőből, ami az elmúlt egy héten történt. Leírni kb. háromnegyed óra volt, elmondani több. Megjött a főnök, köszönt szépen magyarul. Ági eléggé meg volt lepve... hehe. És megint / még mindig beteg. Már elég lenne ebből a maródiságból, én is kifelé próbálok mászni belőle.
És futott a nap, mi meg vele. Valamelyest behoztuk magunkat, de most épp aktívabbik időszakát éli a benti gályázás. Nem unatkozunk nagyon, na. Emellett nem fenékig tejfel a munkahelyi légkör - Ági megkapta, hogy "Angela" - freudi elszólás volt, mivel a főnök, amikor veszekszik, valószínűleg ezt a nevet használja a legtöbbször. Az élettársáét... ejj.
Később meg, mikor ketten voltunk, felajánlotta, hogy
1. mégis megkaphatjuk azt a bizonyos hűtőt, amiről egy hete azt hitte, hogy rossz, mivel azóta működik
2. ad 5-10 piros ládát, amiben kényelmesen elférnek a vackok a költözéskor
Ez egy ilyen... nem adja föl, hogy segíthessen. Mit csináljak vele?? Hát, hétfő volt ez is, jó kis vegyes hétfő.
Azért csak túlestünk ezen a kis hétfőn, a fent említett élettárs jóvoltából pedig kaptunk még sajtot is. Finomat. Sokat. Ilyenkor mindig átalakul a csöppet sem bebetonozott jellegű heti menü, és kissé a helyszűkét is tűrni kell a hűtőben, node a sajtok... ! Nyami.
Most épp túl vagyok életem első rakott kelén, akarom mondani túl még nem vagyok rajta, mert a sütőben melegszik a tepsiben. Holnapra kiderül az igazság. És mostanra kb. el is fogyott a lendület. Kár érte.
Nemrég még népdaléneklős hangulatba kerültünk Dáviddal, egy-kettőt el is fújtunk, csak utána valahogy Dávid rögeszméjévé vált egy dal, amiben Szent András van, meg ló, meg kereszt. Ez nem hangzik épp népdalnak, és nem is jutott eszébe, hogy van - ergo abbahagyta az éneklést, meg a közben végzett mosogatást, és nekiállt netezni. Ezzel jól elvette az én kedvemet is. Majd holnap lesz megint - szépen végigfütyülöm a gyalogutakat népiesen, olyan úgyis rég volt.
"Kerek a káposzta, csipkés a levele..." Ez talán még az óvodából maardt meg. Körtánc volt hozzá, márha azt táncnak lehet nevezni. Meg van még a "Hej Vargáné káposztát főz". Ezek igenis versek. Teljesértékű műalkotások, a maguk nemében.
És aztán ki is fújt a káposztás dalok kincsestárának. Azért csak nem minden népdal a szerelemről szól... ugye?!
És akkor egy bölcselet, ha már Szentandrás (vagy Szent András) lova:
A lónak két oldala van - mégsem hanglemez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése