2013. február 20., szerda

Mindjárt indulunk

Dávidnak semmi kedve, a lakás - ahogy eddig is - romokban, főzni még nem főztem (talán majd reggel), a buláj pedig valszeg már régóta tart. Nembaj, elmegyünk, megnézzük és kész.

A főnök ma először beszélt a diktafonra, egyelőre hangosolvasás formájában. Ezek a nyamvadt A-betűk... minden más menne. Mindig elég kevésen áll vagy bukik a helyzet... nem? Elég egy kis hiba, oszt helló.

A munkahely szekere szépen, lassan halad előre, tennivalóból egyelőre bőven jut. Ági lassan csak meggyógyul, bár most a fia szedett össze valami hasmenős csodabetegséget. Hogy lehet ennyi nyavalyát elkapni? Nem akarok cifra-szaporásat játszani, remélem, Ágiéknál családban marad a kór. A magyarországi kollégának pedig - Misi nevű úriember, azzal a sok szép festménnyel, bizony - a fiát ma mentő vitte be a kórházba 200-as vérnyomással. Elég sokan vannak dögrováson mostanság.

A hó ma valóban megjött, ahogy a vezetési oktatómnak megígértem. Volt kis hó, nagy hó, szeles hó, havas hó, esős hó, havas eső, napsütés, felhős ég, szürkeség, vakító sugarak, amit akartok. Szeretem az ilyen változatos időjárást - de gyanítom, hogy elég egyedül vagyok az efféle hajlamokkal.

Eléggé erősködöm (már megint), hogy legyen bent palacsinta. Holnap még a gépeket is újrateszik, hála a jó égnek ... utóbbi csak félig ironikusan értve. Meglátjuk, mi mindent kell majd elmagyaráztatni, elmagyarázni, újrahúzni. Pfff - már most fáradok a gondolattól.

No, a fürdőszoba felől egy ideje nem hallatszik zaj - ez arra enged következtetni, hogy Dávid csak-csak a készülődés végére ér, és meglessük a helyet.

Ja igen, a költészet, meg a mondás.
Berde Mária... huhh. Igazi magyar költőnő, első benyomásra nincs is más szavam rá.

És a gyakorikerdesek.hu egyik gyöngyszeme (de tényleg):
Kiki úgy virágozzék amilyen méhecskét akar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése