Bizonyos hétvégéken még azt is lehet, nem?
Bár Dávid nem volt mellettem, mikor fölébredtem - elette a jósorsa a bolhapiacra, onnan hozott magának két pár sílécet, sícipőt, nekem kétbetétes hasábburgonya-készítőt, meg még ki tudja mi a kutyafülét.
Még a SoMaba is elnézett, úgyhogy nekem azt sem kellett. Ez egyszer nem adtam ki pénzt egy rakat ruhára. Jut is eszembe, talán ideje lenne kiszedni a második kör mosást a gépből...
Hűtő-ügyben annyira jutottunk, hogy lesz - valószínűleg újonnan lesz, garanciásan, nagy, osztrák (legalábbis a bolt, ahol vesszük).
Most fejeztük be a Chalet girl megnézését - ritka az ilyen mozizós alkalom, este kettesben. Másoknak épp ez az alapbeállítás, nem értem, mi miért nem teszünk így gyakrabban. És persze verseket is lehetne együtt olvasni...
Például ilyeneket.
A vers csakugyan nemesít. Még nemesebbé tenne persze, ha egyszer már magam is nekilátnék, és nem csak a másét lesném sóváran. Ez is ír, az is ír, nekem sem kellene már félni tőle, hogy néha összeszedettebb formában nyilvánuljak meg. A baj csak azzal van, hogy mindig mindent bele akarok zsúfolni a mondandómba, nem tudok egy kisebb dolog, téma, motívum mellett megmaradni. Ezt kell nekem még tanulnom ... a kis dolgok művészetét. Nem minden szóban megváltani akarni a világot. Egyszer talán meglesz... De mint ahogy Andrew Matthews is megmondta (bárki lett légyen is az illető):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése