2013. február 5., kedd

Node nemár, hogy megijedni

Kapom a visszajelzéseket ezerszám, akárhányszor kicsit magam alá csüccsenek blogírás közben, és nem a rózsaszín felhőcskékről írok. Hihetetlenül jólesik, hogy vannak, akiket ez a zavaros kvatymasz érdekel, sőt, mi több, megérint... Hogy aggódnak értünk. Ilyenkor megilletődötten pislogok a monitor felé.

Mindazonáltal vannak jobb és rosszabb napok, jobb és rosszabb hangulattal. A tegnapi inkább egy rosszabb volt, a mai meg inkább egy jobb. Természetesen nem rózsás a helyzet, de jobb is - az csupa rózsaszín, meg tüske, és egyébként is: ki akar Csipkerózsika lenni, ha ébren jobb az élet, nem?

Szóval elúszás van, igen. Részben gyarló, lusta emberi miuvoltunk miatt. Részben amiatt a négy óra miatt, amit jómagam uzatással töltök - de ismét bejön a gyarlóság, hogy a négy óra alatt lehetne verset írni, olvasni, nyelvet tanulni, satöbbi. LehetNE. De valahogy nem jön össze. Kell egy kis lendület, és akkor majd megint lesz. A leeresztős lufit szépen megfoltozzuk, oszt ennyi. Dávid épp a motivációs levelét írja, hogy találjon magának egy jó kis gyakorlati helyet. Ahova majd aztán jól föl is veszik, ahol szépen megírja a diplomamunkáját, és utána szépen ott is marad, dolgozni. És rekedtre keresi magát, vagy legalábbis kockára.

Ami önnön magamat illeti, most már biztos, hogy kifele tartok a betegségből. Tegnap még javasolta a főnök, hogy őrölt fahéjat kell szopogatni, majd kiköpni - én jól el is felejtettem. Erre ma hozott nekem fahéjat. Brrrr, micsoda íze volt, el is dugtam a maradék zacskóval, mert megfenyegetett, hogy bizony holnap is fahéj-kúra lesz. Jáááj. Harc lesz, keményen. Én meg megtanítottam CD-t írni.

Más kérdés, hogy a hűtő, amit a főnök szerválni akart nekünk, mégse lesz jó, mert hangos, és gyanús. Nem tudom, mi lesz így a költözéssel, még nem adom fel a gondolatot. Egy jó hétvégém lesz, mindenképp. Nnna.

Ibykos darvaiól ma hallottam először. Szégyen egy magamfajtának... nagy szégyen.

Szerintem Schiller bizony ott volt a topon,még ha katonaorvos volt is. Sőt, akkor már annál inkább... Ezt is ő mondta, eléggé idevág (nyisssz!):

Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha.

Nosza, rángassuk azt a zablát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése