2013. február 3., vasárnap

Nem tudom, miért nem történik csoda

Például: az egyik pillanatban beteg vagyok, folyó orral, fájó torokkal, duzzadozó nyirokmirigyekkel... és puff, meg csiribí-csiribá, Feri-bá, Sanyi bá, menjetek mind világgá! És aztán elmennek mind, a betegségek, a bacik, a duzzanatok, és marad egy kipihent, egészséges kis blogger, aki vígan megosztja a csodát a nagyérdeművel. NA, ILYEN MIÉRT NINCS?

De talán arról köllene írni, ami van. A vezetésről, amiben még mindig akad egy-két kivetnivaló, noha ma mentem szépen százzal autópályán, kerengtem kétsávos körforgalmakban, előztem kamiont, megtanultam rendesen elindulni (remélhetőleg nincs több lefulladás). Meg aarról, hogy az oktatómnak talán segíteni fogok Ausztriában elhelyezkedni, már ahogy tudok.

Meg az elemózsiás szatyorról, ami majdnem otthon maradt, de aztán jótékony anyai kezek (és lábak) mégiscsak utánam hozták a Blaha Lujza térre.

Meg Timi barátnőmről, és a közös beszélgetésekről, ami persze titok, mert két évezredes barátnőnek bizony vannak titkai. Gyakorlatilag csak azok vannak...

És a bámulatos naplementéről, ami akkor a legszebb ottani naplementének tűnt, a vonatból, és persze attól a legszebb, hogy megismételhetetlen, és lefényképezhetetlen. Őzek is voltak, távolba néző, bámész szemekkel követték a füttymentes sihuhut, ahogy elsuhant nyugat felé.

És a hóesésről, ami annyira megejtő látvány volt megfáradt, Ternitzbe megtért magamnak, ahogy a sötét égen kavarogva szállnak, le se érnek a kis táncos fehér pihék... csak néztem. Elnéztem, ahogy az a sok kis fehérség a sötét égen alászáll, és kicsinek éreztem magam - olyasfajta kicsinek, aki valami nagy, lenyűgözőt él át. Örömömben megperdültem a hóesésben.

Vagy csak érzékenyebb vagyok az engem gyöngítő betegség, a kialvatlanság, nátha okozta levegőhiány, a fogyó hold meg a sarki rókák szaporodási rátája miatt. Egészen egyértelmű, nem?

Vers ma jött magától a számra... És ha Dávid eszembe nem juttatja, bizony nem marad meg az utókornak, hisz elszáll a szó, a fejből is el, messzire. De van itt egy szőrös krónikásom, és megjegyezte. Tehát:


Furcsa módon azt jelzi a gép, hogy ezt az internetes oldalt már megnyitottam egyszer... tán csak nem versismétlésre kerül sor? Ha véletlenül így is lenne, nem bánom - igen kedves vers ez, főleg a távolság, mint üveggolyó miatt. Szeretem az üveggolyókat. Gyűjtöm is őket, egyesével. Akinek van, adhat, meg fogom köszönni, szépen.

Mondás is került ma, erőlködés nélkül, mégpedig a volt latintanárom iwiwes lapjáról. Anno igen perverz hobbiknak szenteltem ugyanis a szabadidőmet, például ismerőseim iwiw-lapját nézegettem. Volt márpedig nékem egy nagyon belevaló latintanárom, nevezetesen Kopeczky Rita, az egyedüli, aki egy első helyezéssel tért vissza a rangos Arpino-is, nemzetközi Cicero-versenyről, még diákkorában. Egy igazi, nagyformátumú hölgy, csupa superlativus-szal. Neki pedig mintha ilyesmi lett volna az adatlapján a "Magamról" részlegben:

"Te, ki a világot akarod megváltani... magaddal kész vagy?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése