Valentin-nap alkalmából egy életét megunó egyén jól belerondított sok-sok másik egyén munkanapjába azáltal, hogy a vonat elé vetette magát azon a vidéken, amerre az én vonatom is visz engem. Na nem az enyém ütötte el, hanem egy előző - viszont emiatt hét vonat várakozott sűrű, tömött sorokban Wiener Neustadt és Baden között. Egy óra késés, a végén a főnök hozott el autóval Mödlingből, miután ő is várt rám vagy 10 percet.
A nap többi része aránylag nyögvenyelősen telt - az árak mindenkinek túl magasak, a reklamáló- és az alkukedv viszont az egeket csapdossák. Hogy szó ne érje a ház elejét - fizetnek is az ügyfelek rendesen. Nem kell félteni a céget. megmarad.
Mire pedig eljutottunk volna odáig, hogy akkor lássuk a magyar házi feladat megoldásait, háromnegyed hat lett, és Dávid is megérkezett. Némi követő üzemmód és bonyodalmak után (autópályamatrica nincs, indexelés se mindenütt, de azért ne maradjunk le stb stb.) megérkeztünk a színhelyre. Az urak szépen bepakolták a kölcsönhűtőt meg a kölcsöndobozokat az autóba, és jutott idő a főnök játékszereinek behatóbb tanulmányozására is. A játékszerekhez utóbb kapcsolódott be Angela, a főnök élettársa, aki jelenleg kb. olyan bőrben van, mint Ági. Maródi banda.
Elég nehezen ment az elindulás a kölcsönnavigációs rendszer (= GPS) bekoordinálása miatt, de végül csak elindultunk Bécsből... át Bécsújfalun (ott a munkahelyem)... be Bécsújhelyre (ott fogunk lakni), mindezt a Bécsi úton. Hűtő ki, kishelyiség kihasználva, húzás haza.
Most hát itt vagyunk, takarók alatt, és nyomatjuk a kocka-perspektívát - Dávidnál a telefonja, nálam a laptop. És most kerülj emelkedett hangulatba, és keríts verset, meg mondást. Vers mondjuk akad, mert mindig futkos a fejemben pár sorocska. Sajnos csak töredékek... például a volt latinprofesszorom verséből egy-két szó. De azt a verset nem találom. Ellenben van más, tőle. A rettegett, megosztó, örök deák Déri Balázstól. Akivel szembementem, hogy lediplomázhassak végre, hat év után, és ne kelljen még egy fél évet csúsznom. Aki ordibált velem, és valószínűleg azt akarta anno, hogy sírjak. Nem sikerült neki. És aki megcsodálta a fekete kalapomat, mikor beszereztem, és azt mondta, hogy olyan vagyok a vörös hajammal, mint valami klasszikus ír nő, igazi vérmes keresztény. Hát na... nem ismert engem eléggé.
Még mondás is kell.
Ma a magamét írom ide, azt, amit ma raktam össze. Majd talán még máshol is megjelenik... ki tudja. Valahogy így:
Félsz valamitől? Jól van, okos vagy. Aki nem fél semmitől, nem akar tudni valamiről, tagad. Akkor most szépen fordulj szembe azzal, amitől félsz. Temperamentumtól függően, lendülettel vagy szép lassan - közelítsd meg. Ne fuss el - ne hagyd, hogy utolérjen: menj elébe, és jól nézd meg magadnak. Közelről tán nem is olyan ijesztő...
2 megjegyzés:
Nagyon teccik az N-itől az idézet!
Nagyon!
:):):)
Gábor
Ez annyira jó, hogy nem is kell tovább ragozni!
Megjegyzés küldése