2012. október 5., péntek

Szocicalizálódás

Ha a tegnapi napomat némi egyedóllét jellemezte, akkor a mai nap tipikusan a szociálódás színterévé lépett elő. 

Reggel mondjuk érdekes meglepetések értek, mivel fölfedeztem, hogy nincs itthon hagyma, és így nem tudok rendes paradicsomlevest készíteni... illetve a vonat ajtaja, amin át be óhajtottam volna jutni a szerelvény belsejébe, belülről be volt zárva, érthetetlen okból kifolyólag, és persze cetlivel csak bent jelölve. 

No ennek a szocicalizálódáshoz semmi köze, csak így esett. Viszont Badenban sikeresen ráakadtam Irinára, és ismét beszélgettünk egy jót - mondjuk annyira nem jót, mivel az ő főnöksége befenyítette, hogy kapja össze magát, mert többet várnának el tőle, mint amit nyújt. A végén még az egy szem kontaktom is odalesz, ha elbocsátják ... ne már... léccilécci. Meg aztán egy negyvenes nőnek orosz származással már nem olyan könnyű munkát találnia, mint a magamfajtának.

Bent nyüzsi, péntek - nyüzsipéntek. Főnökúr két kávé után mint a motolla, Ági úgyszintén feldobva, jómagam is inkább beszédes kedvemben... ami azt jelentette, hogy Ágival beszéltünk kb. 10 percet, de az is valami. Nem vagyok az a csacsogós, az a helyzet. Elfogy a szó, ha nincs betű hozzá...

Ági fél kettőkor el, ebéd főnökúrral, blabla. Ma nem akart magyarul beszélni, de mondtam neki, hogy csak egy "kicsiiiit"... nagy nehezen beadta a derekát, onnantól magyarul beszélgettünk, és neki éppenséggel a néhai Magyarország ócsárlása tetszett, mint téma. Fene a politikát, mit tudok én kezdeni azzal, hogy neki nem tetszett a nyolcvanas években a rendszer? Én pólyás voltam, ő osztrák, anyám-apám meg itt élt, és mégsem szidja azt a lefutott kort. Ezt azért nem mondtam neki... lényeg a beszéltetés, magyarul vitatkozni ráérek később is.

Végre haza, fél három, uzsgyi. Na ki van a megállóban? Persze, hogy az Irina! Duma Neunkirchenig, mindenféléről (zene, orosz kultúra, Petőfi, Puskin, dalok, világlátás, az élet nagy kérdései, no meg hogy ma találtam egy jól működő piros öngyújtót).

Haza, kis gépezés, receptek összeírása Renate-nek. Renate hív, hogy beteg, és a "Papa" hoz majd el engem. Mondom, jó, megyek le - Richi apja sehol, ellenben ott van a volt főnököm férje. Ja, hogy úgy papa, hogy az ő apja, nem a fiáé! Blabla, autóvezetésről, motorozásról.

Megérkezés, Richi egész jól nyomta a mostani adag tanulnivalót, de csak azért, mert előtte a teljes napot ellógta, mivel nem kellett tanulnia. Letelik az óra, nem baj... még egy adag duma Renate-vel, aztán megjött Orsolya is, a volt főnök. Duma, persze, tanfolyamokról, volt kollégákról, leendő tanítványokról, befőzésről. Még el is hozott haza Ternitzbe, és mondta, hogy ha lesz egy kis időm, majd ugorjak föl, mert van pár üveg befőtt eltéve nekünk. Tudnám, hogy mikor...

No, mostanra Dávid is hazaért, és még vele is beszéltünk egy sort (lehet, hogy ezt nem utolsóként kéne megemlíteni, de ezt adta az idősorrend).  Mindenesetre ntisztább lett pár dolog játszma-ügyben, és megtudtam, mivel foglalkoztak a tai chi táborban... Ez így, több mint egy hónap távlatából elég érdekes, de ugyebár jobb későn, mint soha...

Azért pár ilyen napot még el tudnék viselni.

Ja igen, a varázs-sapka. Dávid szerezte, boltban, Vörös, égővörös hajat kölcsönöz viselőjének. És ha figyelmetlenül otthagyja az ember egy széken, akkor alkalmasint alátűnik egy kebab - meleg vacsorának Dávid részére... ha már nem főztem. Azzal is csak a mosogatnivalót szaporítottam volna, meg a kialvatlanságos karikák számát.

d szerkesztése: íme a boszorkányok mintapéldánya :)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése