No, sikerült a nyolc órai felkelés. Éljen, éljen, el is indultunk időben SoMazni. Végre leltünk Rehrückenform-ot, avagy őzgerincet - ugráltam örömömben a bolt közepén, miniszoknyásan, csizmásan, mint valami hiperelegáns degenerált. Hisz ez azt jelenti, hogy dupla időráfordítás nélkül tudok majd méteres süteményt csinálni, juhé.
Utána gondoltunk egyet, és elmentünk megnézni Dávid fősuliját, könyvtárostul, tantermestül... meredeken modern hely, és úgy volt tele a suli parkolója, hogy szombat van... jó, igaz, szombaton is vannak órák. De akkoris. Ennyi strébert... :)
Menő, világos, lakályos hely. A könyvtár polcrendszere takarékosan van megoldva - sajnos bonyolult lenne elmagyarázni, de az a lányeg, hogy csúsztatható polcok vannak: az épp nem kellő könyvekespolcokat így olyan szorosan egymásra lehet csúsztatni, hogy nem foglalnak fölös helyet.
Onnan némi élelembeszerzés a pályaudvaron, és húzás Badenbe, Ágihoz. Ági mondjuk késett 10 percet, de legalább szólt előtte. Odaértünk, főnökúr már ott volt, a kuncsaftok úgyszintén. Némi ismerkedős-szobafoglalós-kávétivós rész után szépen nekiindultunk. Sajnos a pár ölgytagja legalább olyan taknyos, mint a főnök, de azért meredeken remélem, hogy én legalább nem kapok el semmit. Télre marad a finom kis baci...
Nos hát: néztünk Merkurt - az a legnagyobb osztrák élelmiszerbolt, elég sok van belőle, és étterme is van, pizzával - bár utóbbi nem lett kihasználva. Merkur után be a belvárosba, ilyen utca, olyan köz, belső udvar, játszóterek, híres dolgok, Ringstraße, Oper, Hofburg (éneklő nénivel), Julius Meinl, valami spéci soknák boltja (itt kóstoló vegyes tálakból), valami híresebb nápolyimárka boltja, egy harmadik bolt immár a Hundertwasserhausnál. Ági végigcsacsogta az utat a hölggyel, a pali hol őket követte, hol minket, én főnökúr mellett maradtam és igyekeztem ügyelni arra, hogy senki ne maradjon le, vagy siessen előre. Tény, hogy a főnök nagyonj sokat tud Bécsről, lehet, hogy többet, mint én Pestről - jó, hiszen ott nőtt fel, és művelt ember amúgy is. No meg nála bravúrosabban senki nem parkol be két, egymáshoz igencsak közel álló autó közé.
Viszont a nagy kavarodásban egyszer letegezett, én meg egyszer véletlenül rácsaptam a kezére, mikor azt mutatta poénosan, hogy a kútból hogy kell kikaparni a kis beledobott centeket. Majd holnap elnézést kérek tőle. A legvégén mindenféle házakba bementünk, egyrészt a Hundertwasser-házba, ami számomra már nem volt nagy újdonság (voltam ott kb. 8-10 éve), másrészt valami nagykövetségre, még lifteztünk is föl, le - olyasmiben, mint egy modernebb pater noster izé, páternoszter. És jártunk a Dorotheumban is, ami Bécs legnagyobb zálogháza. Tele csicsás, drága holmival. Csak les az ember, hogy mik vannak, meg hogy milyen árak.
A végén a kihagyhatatlan vacsora - melynek során N-i körül eltűnt a maga által rendelt óriás adag Zwiebelrostbraten zöldséggel (ez a roston sült marhaszeletnek felel meg), és valahogy átvándorolt a tányéromra még Ági megmaradt fél szelet Tafelspitz-e, és egy jó kanyarintás a höégykuncsaft csirkemelléből is. Khmm... mostanra borzasztó szomjas lettem, megyek is mindjárt megint inni, mert az emésztéshez kivételesen sok folyadékot igényel a szervezetem. N-i jókislány, eltüntette a maradékokat.
Végül negyed tizenegykor indult Badenből a vonat, tizenegyre hza is értem. Holnap háromnegyed hétkor startol megint a sihuhu Ternitzből és lesz egy kellemes félóra sétám a hotel környékén a szerencsétlen csatlakozások miatt.
A bagázs azon derült, hogy Dávid nálunk a mosogatásért és a vasalásért felelős egyén. Mi ezen a vicces - mindenhol máshol rabszolgatartás van? El is mosogatott, mire hazaértem, holapra már csak a vasalás van hátra, ami azt jelenti, hogy egy rend ruhát reggel be is dobhatok mosni. Most minimális Farmville jön, és alvás, maximális. Fél hatig. Ehh, kell azért az ilyen hétvége is. Na, hol az a vízcsap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése