2012. október 24., szerda

Ma szerda van, és ez rövid lesz

Reggel összeütöttem egy reszeltrépás mustáros trutymót, feljavítandó a Dávid által elkészített főtt húst kicsit.

Bent megnéztük a képeket, és persze annyi munka volt a két nap kiesés után, mint a nyü. Ne kérdezzétek, hol laknak a nyüvek, de biztosan tudom, hogy nagyon sok van belőlük.

És akkor megkaptam a Lohnzettelt, ami a havi bérelszámoló lap. És a főnök odatett elém egy másik lapot, hogy írjam alá. Az volt rajta, hogy kapok 1500 eurót, és ezt saját akaratából adja nekem a főnök. Jutalom, amiért jól dolgozom. Csakugyan, ott virított valami extra a bérpapíron is.

Én azóta sem tértem magamhoz. Biztos normálisan kéne felfogni, hogy "jár ez neked, jó vagy, csajszi", meg ilyenek. Valahogy nem megy, sőt, az egész további napom inkább óvatossággal telt. Örüljek neki... no igen. Ezek ketten meg persze meredek jól mulattak rajtam, meg a zavaromon. 

Azt nem tudom már csak, ezek után hogy hajtom be a főnökön azt a pár eurót, ami azért vándorol majd el tőle, mert német UND-okat, ABER-eket és ODER-eket pakol a magyar mondandójába. Ez még az ex-főnök Orsolya módszere, ő annak idején állítólag tíz centeket szedett magyar szavakért; mikor összegyűlt egy nagy adag pénz, elvitte a csoportját sörözni. Akár még működhet is. Kereskedőnek nincs nagyobb mumus a pénz elvételénél, nem?

Holnapra mit főzzek, mikor főzzek... regényírásból nem lehet jóllakni. Befejeztem, na.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése