Lencsés tárkony, szalonnás-sajttaltöltött virsli (itteni neve Berner Würstel) és féllágy tükörtojgi tálalva. Dávid kint a laptopján igyekszik magának a káoszból egy átlátható félévet összeeszkábálni. Nemis lesz olyan sok foglalt szombatja, csak öt - mondja ő. Á, az nem sok, ugye?
No, mi volt ma? A tegnapi KO után ma kifejezetten jól voltam. Megint mentek az utcán a táncos mozdulatok, szerencsére még épp azelőtt (???), hogy egy hozzánk ellátogató ügyfél kiguruljon elém kocsistul. Neeem vett észre. Mondom nem. Vagyis a táncot nem.
Bent... Pff. Bent Ági elkövetett egy hibát - olyat kérdezett egy ügyféltől, amit nem kellett volna. Hű, micsoda letolást kapott érte! Főnökúr néha elmehetne katonatisztnek ilyen stílussal, pedig nem is volt rendesen a katonaságnál - ki tudja, honnan szedte össze az ilyesmit. Ági szorult, mint csigabiga körül a hurok. Nem volt jó.
Utána kiderült, hogy én is elcseszerintettem valamit - más darabszámmal rendeltem lyuktárcsákat, mint ahogy kellett volna. Az ügyfél az olcsóbból kevesebbet kapott, a drágábból többet - s persze a számlát is ehhez mérten állítottuk ki. Jó fej a pasas, azt mondta, megveszi a fölösleget is, csak küldjük le a hiányzó alkatrészeket. Hát hogyne küldenénk... A hiba oka egyébként az volt, hogy míg Ági jó sorrendben sorolta föl az alkatrészeket, az ürge összevissza, és én persze Ági sorrendjét vettem alapul, csak a darabszámot néztem, a megnevezést nem. Ott egye meg a fene.
Nem tudom, miért nem kaptam letolást - tán a főnök fogyott ki a jóból, tán én voltam túl gyors az "Ez az én hibám, bocsánatot kérek"-kel. Vagy csak kicsi vagyok. Lényeg a lényeg, délutánra lenyugodtak a kedélyek. Olyannyira, hogy a főnök hozott fagyit.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
1) tegnap nem hozott, pedig kérdezte, hogy hozzon-e, és Ági nemmel, én igennel feleltem... a matek pedig így nézett ki:
nem (Ági) + igen (N-i) = NEM (főnök)
2) ma Ági már nem volt ott, mikor megkérdezte - és noha fújja az orrát, és néha köhög is, mégis dupla igennel fagyi lett a dologból.
Olyannyira rossz tehát mégsem volt a mai nap, meg aztán pár technikával kapcsolatos dolgot is megoldottam nekik (hogy nézzük meg, hány oldalas tif-fájlt küld az ügyfél / hogy bírjuk rá a nyomtatót, hogy nyomtasson / hogy találjunk meg az interneten Használati utasítást egy adott géphez / hogy találjunk árat adott cucchoz).
A legjobb mégis az volt, hogy. Naholkezdjem. Pénteken a főnökkel beszéltük, hogy jobban kéne tudnia magyarul, csak izé meg bizé. Nincs rákényszerítve, nem jött össze a többi magyar hölggyel (na nem a főnök, hanem a tanulás - vagyis a főnök se, illetve nem tudom), lusta, kényelmes, satöbbi. A hétvégén aztán megfogant bennem némi tanári öntudat (még egy adag??), hogy ezt én biz megpróbálom. És ma két kanál fagyi között megkérdeztem főnökurat, akar-e velem délutánonként nagynéha magyarul beszélni. És akar.
Kérdem, pontosan mikor, hogy legyen. Azt mondja, inkább kötetlenül, amikor épp úgy adódik a helyzet. Kérdem, immár magyarul: Például most? Főnök: Igen, lehet most.
Innentől kb. magyarul beszéltünk. Persze próbált visszakapcsolni a németre, és a végén elege is lett, akkor már hagytam én is. Eddig valahogy elsikkadt a dolog a magyar nyelvvel, ezért akadozik, itt-ott hiányos a szókicse és a nyelvtana is. Szegény, szerintem nem tudja, hogy nálam nem fogja tudni elsikkasztani a magyarórákat magyar órákat. Kifogta a tanárt. Lehet, hogy gyűjteni fogom az elszólásait, vicces is, aranyos is. Gyakorta letegez például, mert nehezen megy az igeragozás. Hogy alanyi, meg tárgyas... na arról ne is beszéljünk. Lesz dolgom vele.
A volt főnököm meg egy levélben megtalált, hogy van-e ráérős szabdidőm, meg energiám, lenne csoport ekkor, akkor. Szegény Orsolya, és még szegényebb diákok. Már tényleg nem tudnám hova betenni őket... és a szívem facsarodik össze, hogy csak egy van belőlem, egy helyen. Majd a jövő megoldja... akár megérem, akár nem.
2 megjegyzés:
Na, egy kis pontosítás a TANÁRNŐre is ráfér . Az igaragozás az rendben lenne, de a tükörtojást azt sütik kérem szépen és nem főzik. Amit kegyed alakított a konyhájában azt egysterűen lágytojásnak ( nem tudom külön írják, vagy egybe )
hívják. A tükörtojás az, amit régebben Küklopsznak hívtunk a családban .... :) :)
( mivel úgy néz ki, mint egy szem )
És akkor már azt is tegyük hozzá, hogy ez valami családi vonás lehet, mivel anyánk az igát ragozta ige helyett, méghozzá nemes egySTerűséggel :)
Én továbbra is amondó vagyok, hogy az aprónak saját iskolát kéne alapítania, vagy afelé tendálódni, és egyelőre felkutatni a hasonszőrű tanarakat, akik jók is, illetve bele is mennének ebbe. Ott a Facebook, tessék használni másra is a FarmVille helyett...
Megjegyzés küldése