2012. október 10., szerda

Brokkoli lészen, kétféle

Holnap, ebédre. Csak már rá tudnám venni magam, hogy Dávid jelenléte nélkül is főzzek... egyelőre nem jön össze, ő meg este tíz előtt nem ér haza - ez kivételesen nem a főiskola, hanem a Wiener Neustadt-i énekkar jóvoltából történik.

Ott is van kórus, az is egyházi (fene vinné el, nincs itt egy világi kórus sem a közelben?!), és valami fellépésük is lesz, és Dávidot a másik énekkarból becsábította az egyik tag. Puff neki, dupla énekkar ide, vagy oda, őkelme ma még mosogat. Hehe.

Ja igen, a tegnap ígért kép... vagyis képek, mert több szögből is készítettem, hogy nagyobb legyen az tsodálat. Íme:




Nos, ilyet faragott, de még nincs készen. Én így is nagyon büszke vagyok ám...

Mondjuk pár vágással kevesebb lehetne a kezén az ilyen hobbikból adódóan, de ez ugye mellékes... kivéve, hogy a két kezével dolgozik, és ha túlzottan lesérül, annak nemcsak mi nem örülünk.

Hűvösebb napok járnak miránk, a gesztenyéket tiporják az emberek, ahelyett, hogy összeszednék, és csinálnának belőle állatot, meg Kipkoppot és Tiptoppot. Ők helyes gesztenyefigurák egy mesekönyvből, én még emlékszem rájuk. Tiptopp volt a lány. És jó lenne megint vadász-fát keríteni, és a Zöldarany-erdőben vadászni vele a gesztenyéket, mint apámmal, réges-rég... majd talán írok erről is még, máshogy.

Nem akartam ám nosztalgia-partit mostanra, jó a mostani időszak is, szebb nem is lehetne.

Visszatérjek a napi kicsiségekre?

Hogy valami pasas szokott figyelni néha hazafelé, és totál idegesítő?

Hogy Ágival épp egy gépkönyv fordításán halunk befele unos-untalan, mivel ilyen mondatok vannak benne:

"Ha a be- és kikapcsoló gomb nem működik, ne használja a gépet." Igenis.

Vagy meséljek a főnökről, aki ma elkapott egy "A kutyafáját"-ot Ágitól, és valamiért mindketten úgy értelmezték, hogy ez a kutya FEJE, nem a fája... Több se kell a tanárnak - nagy betűkkel felírtam a faj, fáj, fej, fúj szavakat, jelentéssel, NEM ÖSSZEKEVERNI-vel egy lapra. A főnöknek el kellett volna mennie háromkor, Ágival el is indult háromnegyedkor le bepakolni... és VISSZAJÖTT, és megkérdezte, hogy akkor ez most hogy, és hogyan ejtjük, és hogy ragozzuk... és magyarul beszélt.

Meg vagyok illetődve... Nagy megilletődöttségemben úgy döntöttem, ideje rendezni sorainkat - ha már magyarT tanítok, nem ártana tudni a rendszerét. Megnéztem az igeragozásunkat, ami ugye minden valamire való magyarnak megy... borzasztó, rettentő, iszonyat. Csináltam belőle egy táblázatot, csak a ragozási elvek két oldal, és ez csak a jelenidő, alanyi és tárgyas ragozásban.  Ikes igék nélkül, minimális példával megtámogatva. Lehet, hogy a főnök nem lesz hálás...

DE. Az lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése