2012. október 9., kedd

Beatles meghallgatva

Kell új zene, főleg a telefonomra, mivel a valamikori kedvencek lassacskán az "ezt mostmár inkább ne" kategóriába kezdenek átvándorolni.

Holnap lesz egy fénykép arról, milyen ügyes az én kedvesem, úgy, hogy semmilyen háttere vagy képzettsége nincs a fafaragáshoz. Sajnos most túl lusta vagyok előkeríteni a fényképezőgépet... főleg, hogy főzve is reggel lesz, meg a mosottruhát is ki kéne még teregetni. Az emlegetett egyébként itt hegeszt mellettem egy órája - lehet, hogy tényleg sok volt egy kicsit az a szombati táncimánci?

Most, hogy voltam ropni, és erről még be is számoltam odabent, Ági is nehezen bír magával, pedig a lába miatt még fékeznie kellene a táncos kedvét. A sarkantyús sebek nehezen gyógyulnak.

Meg azok is, amiket bent szerez az ember lánya - már több mint másfél hónapja nyisszantottam meg a jobb kezemet egy nem jól elhelyezett pengével, és a nyoma még mindig ott van. És néha-néha mérsékelten kellemetlen is (nem a látvány).

Ma vicces pakolászás volt, meg mega-magyar. Először a pakolászás: a DPD nevű társulattal csak 31,50 kg-ig lehet szállítani csomagot. A mi "kis" dobozunk 31,60-at nyomott... de eleinte ezt se tudtuk, mert Ági azt mondta, ne mérjük le, jó ez így becslésre. A főnök mást gondolt... lemérték. És ige, tííííííz egész dekával több volt. Ági ekkor úgy vélte, jó lesz az úgy, ráírjuk a 31,50-et és kész, már úgyis be van csomagolva. A főnök megint mást gondolt... kicsomagolták, megkurtították a kitöltő elemeket (ezek ugyebár azért kellenek, hogy ne csúszkáljon a szállítmány odabent). Visszacsukták, lemértük ketten Ágival, 31,50. Remek. Igen ám, de jön még rá a szállítólevél borítékostul, no meg a szállítási cím egy másik cetlin. Az plusz két súly, jajj-jajjjj. Ráragasztottam. Ági szerint kész voltunk vele... de valójában csak ő volt kész, mert a főnök mást gondolt... mérjük le még egyszer. Ági tüntetően eltűnt a vécé irányában, főnökkel ketten lemértük a csomagot. Maradt a 31,50, noha főnökúr még újjal nyomkodta is, hátha többet óhajt nyomni a csomag. De nem. Ünnepléééés - kis dolgoknak is lehet örülni, nem?

 Mega-magyar. Szerintem ma kb. másfél órát szántunk rá, elég intenzíven - volt ragozás, másik ragozás, főnevek esetei, többesszáma és egyes szavak keverésének kiküszöbölésére való kísérlet (rész nem = réz, Önnél nem = Önnel, ősz nem = őz...), meg hát a németre való visszatérések megakadályozása. És szövegolvasás is volt, mert valami majom magyar hotel küldött egy hitvány spam-et kedves kis emailt, hogy lehet nyerni wellness-hétvégét. Szóval, a főnök megkapta a magáét... szerintem kétszer is meggondolja szegény, hogy fizessen-e még valamit helyettem (merthiszen azt mondtam neki, hogy magyarórákban majd törlesztem a havi 140 euró bérletdíjat - ez persze csak vicc, de minden viccnek igaz a fele). Szerintem egyébként élvezi... vagy ezt csak a tanárok látják így??

Mindegy, amíg hagyja (= nem menekül fejvesztve), addig tanítom. Engem totálisan feldob, maga a tanítás is, és nem mellesleg az eredményesség is. Csak azzal a harminc magyar esettel nem kellett volna riogatni... ehh.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése