Tizenegyig aludtam - ezek szerint mégiscsak elfárad a test még ilyen korban is, ha túl sokfele jár, túl sokat akar.
Andiéknál voltunk - a kis Anna sokkal izgágább, mint egy éve. Mindig érdekes gyereknevelési kérdéseket vet fel, ha kisgyerekes családokat látok. A fő, hogy Andi jól van, és egyre inkább az megint, akinek gimis koromban megismertem. De már nem lesz ugyanolyan vele beszélgetni, mint régebben, mikor még nem volt gyereke.
Itthon bősz sorozatnézésbe kezdtem, ha már öcsém megfertőzött ezzel a dán-svéd-sorozattal. A testmozgás-jellegű ugrabugrálást már letudtam délelőtt, a versolvasást az imént - ez a Mózsi Ferenc elég elvont verseket írt. Valahogy a modern költészet nem nekem való vívmánya a szabad szellemiségnek: sehol egy szabályos versláb, egy kellemes rím, egy kis alliteráció vagy bármi, amitől egy átszellemületlen tízéves azt mondja a betűhalmazra, hogy ez márpedig VERS. Régimódi, vásott némber vagyok, ez a helyzet.
Mai betevőnk tehát:
Mózsi Ferenc versei: http://www.huncor.com/mozsi/mozsi5vers.htm
(senki ne kérdezze, hogy a három versből hogy lett öt - ezek titkon szaporodnak)
Mondásnak meg légyen itt egy kis Quintilianus:
Illud tamen in primis testandum est nihil praecepta atque artes valere nisi adiuvante natura.
("Mindenekelőtt azonban hangsúlyozni kell, hogy született tehetség nélkül semmit sem érnek a szabályok és az elméletek.”)
Most meg még olyan profán dolgokkal kell fogllakozni, mint bepakolás a holnapi útra. Hervasztó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése