2013. január 24., csütörtök

Új dolgok

Reggel csusszanásos volt az utam befelé. Olyan szépen lefagyott, hogy nem győztem egyensúlyozni. De legalább nem esett újabb adag csapadék - a reggel mosott hajam hálás volt neki.

Tanultam japán dalszöveget. Eléggé elszokott az agyam az efféle kihívástól, alig haladtam egy versszakot a befele-út alatt. A hangzók nagyon tetszetősek, a dal kellemes, altató-jellegű, tegnap linkelve is lett. Vissza kell szokni az AGY használatára, életet menthet.

Misi ma mindenféle kiképzést kapott új dolgokat illetően - hol, mit, hogyan mutasson be, hogy keressen fel új cégeket, új ügyfeleket. Részben jó ötletnek tartom, részben viszont benzinpocsékolásnak. Valahogy viszont mégis tovább kell vinni a céget, és a jelen ügyfélkör erre nem látszik elegendőnek.

Misi azzal ugratta a főnököt, hogy hihihi, tanul magyarul, meg hogyha mi "rendesen el kezdenénk magyarul beszélgetni", akkor abból a főnök nem értene semmit. Kénytelen voltam megvédeni - igenis sokat értene, és nem kéne az egyetlen jelenlegi tanitványomat (leszámítva a Richi-kölköt) elkedvetleníteni. Én a magam részéről hihetetlenül büszke vagyok rá.

A tegnapi napból kimaradt a vicces történet, hogy egy magyar hentes-logós cég autója szépen leparkolt az ablakunkkal szemben; én a főnök javaslatára telefonálgatni kezdtem, hogy kiderítsük, ki fia-borja ez, és kiderült, hogy hozzánk jönnek, gépet venni. Na most, nálunk gép nincs, raktár nincs, de egy üzletet mégis sikerült nyélbeütni. Az a gép majd jövő héten leszállítódik, mi pedig csak pislogunk, hogy micsoda "véletlenek" vannak.

Holnap már Ági is lesz - hogy ez könnyebbség-e, azt inkább nem firtatom.
Ma mégsem lesz főzés, inkább azt is holnap reggelre hagyom. Gyorsan meglesz az, brokkoli, rizs, valami hús. 

Most este Gabi barátnőmékkel beszéltünk Skype-on. Ott volt a gyerek is, az egy hete született kisfiuk - itteni szemmel nézve hihetetlenül nagy. Pedig nem. Jó volt látni, hogy a fáradtságon kívül semmi gond nincs, ezek még mindig ugyanazok a lökött barátaink, akik voltak. És büszke vagyok a barátnőmre, amiért rendesen végigcsinált egy szülést, nyissz-nyasszok nélkül, Magyarországon, ahol a szike után úgy kapkodnak, mintha gumicukor lenne. Furcsa... furcsa.

Jó lenne valami ideillő vers... és nem találok,csak csupa nyálatag, amatőr művet. Erre belebotlottam Pilinszkybe, akinél meg minden csupa este, meg tó, meg bánat és magány. Hát, így jártam. Nem lesz a kedvencem, szerintem.

De legalább a kínaiak nem hagynak cserben, van nekik ilyen mondásuk ni:

Minden édesanya a világ legszebb gyermekét tartja a karjában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése