Továbbképződésen voltam ma kilenctől fél ötig. Az odaút gyalog több mint érdekes, mivel van olyan rész, ahol a járda önkényesen elfogy, és jön egy kisebb alagútszerű valami, amin átmenni veszélyes, és csak saját felelősségre. A latyakban. Csudajó.
Ennyi osztrák dumát rég hallottam egyszerre, és mivel még szakbarbár nyelven is volt, kellőképp lefárasztott. Biztos lesz valami haszna... egyszer... kit akarok átverni?
Utána még elevett a fene a munkahelyemre is, hiszen csak egy meggálló onnan, ha a negyed órás latyakos sétát nem számítjuk. Nagy meglepetésemre a főnök még bent volt. Nem kicsit vágott meglepett fejet, mikor beállítottam... hehe. Elmondta, mi minden történt a távollétemben - valahogy vagy akkor pörögnek fel a dolgok, ha nem vagyok ott, vagy akkor, ha csak én vagyok ott. Ez talán azt jelenti, hogy holnap sima, unalmas napunk lesz, mivel egyik feltétel teljesülése sem várható. Ellenben állítólag lesz hó. Hóhahó.
Petőfinek több téli verse van. Elkaptam egyet, az előbb úgyis kisebbségi témában olvastam pár véleményt. Hepaj van már megint, vagy még mindig.
Parempi taipua kuin taittua.
Jobb meghajolni, mint megtörni. (ismeretlen finn valakitől)
Csuda egy nyelv ez a finn. Már kacérkodom a gondolattal egy ideje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése