2013. március 23., szombat

Brümmmm

A vonat jött, az autó(vezetés) ment, a busz pedig hazahozott. 

Valahogy így lehetne lakonikus tömörséggel jellemezni a mai napot. 

Most, hogy Dáviddal huzamosabb ideig voltam együtt, ismét kiderült, milyen jól tudunk összeveszni 5 órán belül akár háromszor is.

Zavarja, hogy nem érdekel engem az iskolája.

Pedig... nincs mit tenni... tényleg nem érdekel. Herótom van a suliktól, és attól, hogy nyaggatni kell valakit, hogy csináljon valamit. Akkor inkább teszek rá magasról, és nyugodt a lelkivilágom. 

Valamit valamiért, ugyebár... ki kérte, hogy járjon Dávid iskolába?

Én az ellenkezőjét kértem anno - hogy NE járjon. Ő akarta - megkapta.

Imígyen szólott N-i.

És van itt egy vers is, az út gazdagságáról. Minduntalan hajlamos vagyok megfeledkezni róla.
A költő mellesleg annak a Déri Balázsnak volt nagy kedvence, akitől szintén idéztem már - s ma épp ebbe a versbe botlottam bele. Egy idő után a vikág tényleg kisebbnek tűnik a kelleténél.

Bár aki magában is el tud veszni, annak nem kell félnie, hogy köré zsugorodik a világ. (Jé, ez még mondásnak is beillik - legyen hát).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése