2013. március 30., szombat

Fél egy van

Anyámék meggyüttek. Félkész a vadas, hiányzik a zsemlegombóc. A délelőttöt szépen eltöltöttük itthon - Dávid különféle módszereket eszelt ki a reggeli fejfájásom elmúlasztására - örömmel jelenthetem, hogy végül sikerrel járt. Utána telire vásároltuk a hűtőt, és kissé üresre a pénztárcát, de a négy éhes száj akkor is négy éhes száj marad, ha hoznak magukkal eledelt. 

PEdig hoztak: 20 tojást, 3 doboz milánóit, 2 doboz almáspitét, 1 kenyeret, 2 zacskó chipset, és tudom is én még, mit. Éhenhalni nem fogunk, ez már igaz. Pedig: 

1. Dávid állítja magáról, hogy mostanában nem eszik olyan sokat
2. jóanyám tényleg nem eszik olyan sokat
3. öcsém fogyókúrán van épp
4. rám is rámférne egy kis súlycsökkenés

A hűtőben pedig vagy 14 puding, sajtok, húsok, zöldség, miegyéb bújik, és van egy teli kisszekrény. Hogy mivel van tele? Csokoládéval... ennyit a fogyásról.

Dávid ma is (ahogy tegnap), meg holnap is és holnapután is miséken énekel. Tetszik neki ez a másik kórus, komolyabb a munka, koncentráltabb a csapat, szépek a dalok, érdekesek a liturgiák, ha utóbbit egyáltalán lehet többesszámba tenni. Én ebből sajnos csak annyit érzékelek, hogy még kevesebbet van velem. Önző disznó N-i.

Valami mondást leltünk a minap, megtetszett, úgyhogy beidézem, bár a tartalma nem épp aktuális, tisztesség-ne essék-úgyszólván:

"A szüzesség kincse olyan, akár egy tükör - a legkisebb lehellet is elhomályosítja."

És egy vers. Családi, régi. Szép, furcsa, szomorú is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése