2013. március 16., szombat

irígykedem N-ire (így kell írni?)

merthogy az események közepén van, egy - feltehetően - gyönyörű havas közép-dunántúli kisvárosban, amit egyénként a Nagyi még ajánlott is. na jó, lehet, hogy nem pont ilyen idájárási körülmények között..

a fehérvári Vörösmarty rádiót hallgatom órák óta és figyelem, hogy hogyan sikerül az embereknek egymásnak segíteni; hogy hogyan lehet ezt egy rádión keresztül - a net, pl. a facebook támogatásával - lebonyolítani. hát, minden dícséretem azoké, akik ilyenkor azt mondják, hogy nem érdekel, ha lejárt a munkaidőm/fáradt vagyok/pénzbe kerül, amíg ki nem dőlök, csinálom, segítek.

ezért késtem el reggel (csak pár percet) az óráról is meg most este a hangképzésről is. valahogy nem itt jár az agyam..

délután kéményseprőnek kellett volna hozzánk jönnie. nekem órám lett volna és N-inek kellett volna őt kalauzolnia a konyháig, de, mint az igeidőből is látszik, nem jött. résnyire nyitva volt az ajtó (a csengő még nem működik) és figyeltem is, de semmit nem hallottam. majd jön máskor - csak időpontot kell ehhez megint egyeztetni..

egyébként sok érdekességet nem tudnék írni, mert a fejem a dunántúli eseményekkel van tele - pláne, hogy itt szól mellettem a rádió is.

azért valami különlegeset keresek nektek:

na, ez tetszik. (nagy a hőmérsékletgradiens a sorok között és ez magas-/nagy( )feszültséget szül..)

egyfajta bölcsesség kell a legtöbb probléma megoldásához, a bánat elengedéséhez is. az igazi bölcsesség pedig nem a magasztos, emberfeletti dolgokra irányul, hanem a konkrét problémára, ott, helyben. (kicsit olyan, mint a fizikában a kísérlet: olyan, amilyennek méri a másnapos diák, mégis ezen alapul minden!)
íme, ebből merítettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése