Akart a tudomisénki felkelni nyolckor, de ha már kivetett az ágy, jobb volt menni, mint közelharcot vívni a maradásra immár nem bírható álommanókkal. Felkelés, dolgok felpörgetése (tisztítószerek és -eszközök összekészítése, becsomagolása, ternitzi SoMa-ba való dolgok összekészítése, kocsiba bepakk, reggelizik, piskótátnyammog stb. stb.), és már indulhattunk is. Elébb a Wiener Neustadtban tanyázó piacra (valójában kb. 10 stand van, ebből 5 inkább lángosárus, és van még virágos, mézes, zöldséges, vegyes) - tele van minden a politikai pártok népszerűsítő standjaival. Potyázó is van bőven - odamennek szépen, eszik az ingyenkaját, elveszik az ajándékcsomago(ka)t, kedélyesen elbeszélgetnek egymással (Teispotya? Énispotya!)
és végül elégedetten távoznak, hogy "hejj, a politika micsoda mocsok egy dolog, node a PR azért még működőképes". És nekik van igazuk - legalább ilyenkor érdemes kihasználni a helyzetet, utána meg évekig lehet rágni a be_nem_tartott_ígéretek csontját. Node mi az ilyennek a közelébe sem megyünk.
Húzás Ternitzbe. Elébb SoMa: vackok leadása, annak realizálása, hogy egy kabát mégis otthon maradt... és a helyi akció csúf kihasználása, bizony. Két éves a kis bolt, ahonnan annyi mindent beszereztünk már - ennek örömére 5 euróért az ember kap két nagy Billa-szatyrot, azt teletömheti ruhaneművel. Dávid dolgai csak kettőbe fértek bele, nekem lett egy tele szatyrom. Csak ruhásszekrény nincs... így szép az élet. De az eladó hölgy megállapította, hogy szerinte nem magyarokra emlékeztetünk, hanem angoloknak vagy íreknek nézett volna minket, valamint hogy szép pár vagyunk. Ehh..
Utána még elevett a fene a postára, befizettünk egy utánküldő szolgálatot, hogy ne kallódjanak el a levelek, amik esetleg a régi címre érkeznek... és leadtunk egy rakat Öko-boxot is, amibe a kimosott, összelapított tejesflakonokat gyűjtjük, környezetvédelmi alapon. Mint kiderült, várhattunk volna vele, mert a régi lakásban még utólag találtunk 6-7 ugyanilyen tejesflakont.
Végül fel, fel, vitézek... az első emeletre, a régi lakásba. Szellőztetés ezerrel, pakolás tízezerrel. Összeszedtünk minden még ott heverő indógásot, és vidáman bepateroltuk az autóba. Közben azért kellett egy kebab is, erősítőnek. A földön ettük, kartonokon és ruhákon, mivel szék már nincs.
Három óra tájt indultunk el, jól megpakolva, telenyomva a lakást penésztelenítővel, hogy hasson. Még be kellett menni a Baumaxba ledekért, ajtószigetelő csíkokért, kapcsolókért, - szóval olyasmikért, amikért az ember egy nagy rakat pénzt hagy ott, hogy később spóroljon a kiadásain. Hihető?
Az általam lelt 1-eurós boltot is meglátogattuk, és szereztünk egy rakat hihhhhetetlenül fontos dolgot.
Egy Spar is levadászásra várt, mert az alapélelmiszereket azért meg kell venni, ha törik, ha szakad (úgyis mint epres turmix, pudingok, egyéb javak). Ekképpen lefáradtunk végleg, hazaértünk Neustadtba, kipakoltunk, elpakoltunk, és a tervekkel ellentétben NEM mentünk vissza Ternitzbe takarítani.
Arra volt még erőnk, hogy egy nagy adag ruhásszekrényt, és hűtőt megmustráljunk a neten... ezek ugyanis a legsürgősebb dolgok.
Ennek kapcsán született meg a mai bölcsesség:
"Az azért bosszantó, ha 7 centi 100 euróba kerül."
(mivel az ideális, 170 centis hűtő 380 euró, míg a megfelelő, de sajnos 177 centis csak 280 euró)
Vers: Arany tollából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése