2012. január 9., hétfő

Semmittevés, Szabómagda, "gürosz"

A minap emlegetett pörgős, újfajta élet azért még várat magára egy ideig - megkezdődtek a majdnem-munkanélküli napok. Ennek eredményeképpen a délelőtt nagyrésze Farmville-ezéssel telt (ugyanmár, az a röpke 2,5 óra nem is volt itt, biztos időugrást végeztem, és egyébként is, egy csomó mindent meg se tudtam csinálni a Farmjaimon, alig foglalkoztam vele, de tééényleg). Valami komisz sugallat nem hagyta, hogy távol tartsam magam Szabó Magda Für Elise-ének olvasásától, bár direkt nem kértem kölcsönbe Cilitől a könyvet, többszöri felajánlásra sem. Erre nem fönt van az interneten?! De, és már kiolvastam a felét. Azért nem akartam magammal hozni, mert tudtam, hogy ha elkezdem, nem lesz nyugtom, míg a végére nem érek, és utána sem sok. "Más dolgom van." - mondtam. És van is csakugyan, most pedig elhanyagolom. Álláskeresés nuku, önfejlesztés a békáknál, főzés - na azt meg minek, mikor itt a török kebabos szemben, 10 másodpercnyire? Gürosznak hívjuk gyakorta a kebabot, főleg Dávid, de ő még Magyarországon tőlem vette át. Nem girosz, hanem gÜrosz, igen. Egy klasszika filológiás átka és áldása az ismeret... ezért érzem magamhoz elég közelinek Szabó Magdát, a református, szilárd hitű lázadozó egykét, a mindig aktívan alkotót, én, a hitetlen, latinfelejtő, nagyokatgondoló kisember, a sehovasem-odaillő örömmel-kilógó. Vonz, űz, taszít, int, nem hagy. Neki lehet köszönni a napi bejegyzéseket - jórészt legalábbis. Szép lassan cserkész be, stílusa óhatatlanul rámtelepszik, formál... hát ezért nem szeretek olvasni. Tudván tudom a következményeit, és joggal tartok a hatásától. Mégis... van, aminek jobb nem ellenállni.
Azt pedig majd holnap írom le, mennyivel könnyebben lépkedek munkahelyem falai között, most, hogy záros határidőn belül elhagyom azt. Vannak új magyarok, de nem tanítom őket. Szembejöttek az utcán. Karl és Orsolya szárnyai alatt leledzenek, napi 8 intenzív órában - én ugyan nem tudom, kit sajnáljak emiatt jobban, de Dávid szerint elég egyértelmű a helyzet...

2012. január 8., vasárnap

Újra Ternitzben

"Most kezdődik a tánc!" - mondta a papagáj, és belerepült a propelleres szellőzőrendszerbe. Valahogy így érzékelem mindazt, ami most Dáviddal ránk vár. Kaptunk két hét ajándékot, ajándék időjárással, megannyi ajándék élménnyel barátok, családtagok között, mellett. És bizony ajándékokat is kaptunk mellé, ma cuccoltuk haza. Van itt hifi, fedőtartó, könyv, csoki rogyásig, ruhák, borok, meg még annyi jó, hogy sorolni is fárasztó. Mindenkinek mindent nagyon köszönünk, megvan a lendület egy sodró erejű 2012-höz. Remélem, más is így van vele.

2011, te nagy újítások éve, búcsúzunk tőled: volt esküvő, temetés, gyerekszületés, új munkahely keresése, megszerzése (Dávidnak), feladása (nekem), nyelvtanulás, nyelvtanítás, csőtörés, izgulás, nevetés, munka és munkátlanság (stbstb majdcsakabbahagyjamár), és mindehhez igen kevés bötű itt a blogban a sok történés rögzítésére... hát nem unatkoztunk általad, kedves 2011, az biztos. Kedves 2012: nehogy egy kicsivel is alább add! Vajon mit hozol, kis komisz? És vajon ki mit kíván magának idénre? Na jó, elég a filozofálásból, majd elalusznak a kedves olvasók. Azért hihi.

Hogy üröm is legyen az örömben, elmesélem a mai hazautat: Dávidot sajnos ugyancsak sürgettem, hogy a főnököm által beígért megbeszélésre időben odaérjünk. Emiatt az egész nap hangulata enyhén (vagy enyhén szólva) nyomott és feszült volt. N-i-féle aprólékos-idegőrlős-hajszálpontos-többverziós-tervezet completed. Dél előtt sikerült elindulnunk, fél háromra már itt is voltunk. A megbeszélésen pedig, minő meglepetés, nem volt ott senki. Mint kiderült, kaptam dél táján egy e-mailt, hogy mégsem lesz, csókolom. Talán kár volt a nap nagy részét emiatt megmérgezni. Sajnos (bár ez inkább kérdőjeles sajnos) ha valami fontos nekem, elég sanszos, hogy el is érem, ha kell, durvább eszközökkel is, bár sose tisztességtelenül.

A végére pedig, hogy mégis inkább vidám legyen a befejezés (egy kicsi N-i-nek ugyanis hepiend kell és kész), álljon itt egy párbeszéd á la Dávid & N-i:

"Dehát akkor ezen most nincs is olyan lyuk, ahova ezt be lehetne dugni."
"Nem, ez defaultból ilyen ujjazós."

Inkább még nem árulom el, miről is volt szó, hátha lesz olyan kíváncsi valaki és megtudakolja.

2012. január 7., szombat

Ami tegnapról kimaradt, és egy kicsi ma

Vízkereszt napján az osztrákok nem mennek dolgozni, ez afféle szünnap. Ezt csak azért írom le, hogy legyen miért irigyelni őket. És mi sem dolgoztunk tegnap egy kicsit se - ez meg azért említésre méltó, hogy minket is lehessen irigyelni. Dologtalanul mégsem telt a nap - már tízkor fölkeltünk, és fél tizenkettőkor sikerült reggelizni is. Nagyon elkapkodtuk, mondhatom. Utána némi beszerzőkörút következett, minek első állomásaként beszereztünk egynémely élményt Dávid nagymamájának meglátogatásával. Kicsi és öreg lett Magdi néni, de a körülményekhez képest mégis jó erőnlétben van, főleg szellemileg. Örült nekünk, és mi örültünk, hogy velünk örül.

Elég sokat voltunk ott, utána meg annál sietősebben szedtünk össze pár energiatakarékos izzót és fafaragó szerszámot az OBI-ban. Előbbi beszerzését egy december végén érkező, igen súlyos pénzösszeget tartalmazó villanyszámla indokolta, utóbbit az alkotói kedv. Arcokat szeretnék faragni- ki tudja, mikor jutok el odáig, hogy sikerüljön is. És bizony Dávidra is ráférne némi kézművesség... régen még vágyott is rá.

Utána az Örsön (nem az unokaöcs, hanem a tér, haha, köszönjük N-i) szemüvegvadászat következett - a vadászati díjat mondjuk Dávid már korábban befizette, így csak a préda "bezsákmányolása" volt hátra. Az összeget inkább nem írom le, de ebből a pénzből a barátnőm és a párja három napig üdül a Balatonnál, wellness-szolgáltatással egybekötve.

A nap fénypontjának az esti kimozdulás ígérkezett (legalábbis ekkor még ezt hittük). Barátostul bevettük magunkat a belváros egyik szórakozóhelyére, ahol is hatalmas táncos buláj volt meghirdetve. Este tízkor szép lassan, hova-siessünk-alapon kezdték az általuk funky, retro, pop és egyéb cirkalmas nevekkel illetett tüc-tücös rettenetet a hangfalakból árasztani, süketülésig és tovább. A dohányzási tilalom ellenére csak egy olló hiányzott volna, hogy vágni lehessen a füstöt. Táncolni viszont éjfél előttig csak keveseknek volt kedve (= senkinek), utána meg valamiképpen ellenkezőjére billent a helyzet. Él a gyanú, hogy ennek _essssetleg_ a népek által elfogyasztott, nem éppen minimális alkoholmennyiséghez is köze lehet, noha az árak sem épp a "minimális" kategóriába estek. Közben feltűnt, majd időszakosan eltűnt pár Dávid-rokon és barátaik. Aztán végképp eltűntek, mi pedig követtük példájukat, mert elég volt a füstből, a lökdösődésből és az egyre igénytelenebb zenéből. Dávid lovagiasan megmentett egy, a kanapéra felálló, majd onnan illuminált pillangóként leszédülő hájasabb leányzót, kutatta Liza elveszett kabátját, ami a ruhatárba szökött, hősiesen nem ivott, hogy hazafurikázhasson mindenkit, és mindehhez tűrte, hogy még a ramazuri előtt átöltöztessük Dávidos-ruhákból diszkós-ruhákba. Készült pár nyilvánosságot nem érdemlő fénykép, és rájöttem, hogy egész finom a gin-tonic. Geri öcsém szerint a rózsaszín felső Hello Kitty-s megjelenést kölcsönöz az embernek, ezért nem nyomultak a hímnemű egyedek. Éljen.

Ma már Veszprémben vagyunk, holnap megyünk "haza" Ternitzbe. A főnököm megbeszélést tart fél négykor. Vasárnap. Ismét csak éljen. Cili viszont érdekes helyen dolgozik, és Dávid örül, hogy énekkari próbán lehet. Sok cucc a kocsiban, sok finom étek a gyomorban, N-i 60 kiló, és ez sok.

A nap poénja

Ezen senki nem fog nevetni, nekem viszont 3 percen át sikerült, hangosan, éjjel fél háromkor: Beyoncé (vagy ki-a-rák) dalába, mikor Dáviddal kissé összeérintettük az orrunkat, belevegyült némi Lagzi Lajcsis hegedűszó. Magyarán: a szerelmetes orrolás képes átállítani a rádiófrekvenciát :) Naugye, hogy nem volt vicces. A többi élményről majd később, most lefekvés van, előtte még vacsoraaaaa :D

2012. január 5., csütörtök

Gellért-hegyi séta, fogas kérdések

Évivel (Dávid nagynénje) és Dáviddal egy igen kellemes sétát tettünk a Gellért-hegy késő őszt idéző lankáin. Évinek igen jó érzéke van ahhoz, hogy meglásson a fákban valami emberit, a természetben pedig emberfeletti szépséget, és ezt a tudását velünk is megosztotta. Így láttunk társalgó-fákat (nem a fa beszél, hanem rajta lehet társalogni kényelmesen, mindenkinek jut egy ágnyi hely), szemöldök-fát (minden faág fölött szemöldök ível át), sárkány-fát (ezernyi kis hegyes göcsört áll ki mindenfelől a fából), csörgő-fát (én paprikafának ismertem, Dávid zsidócseresznye-fa néven emlegette), miegyebet. Szedtünk ágról odaakadt zacskót, kiderítetük nem kis nyomozómunka árán, hogy habár az emlékek és a termések gurulósak, a mogyorófa valójában inkognitóban élő tölgyfa. Aki nem volt ott, az valószínűleg most nagyon értelmesen néz maga elé...

Kaptunk ajándékot is, olvasni- és enni-valót (felüdülés testnek és szellemnek, mosoly). És ami majdnem kimaradt, láttunk VUK jellegű játszóteret. A lényeg az, hogy az elhunyt VUK-rajzoló (nakitudjahogyhívják??) emlékére kis műanyag figurák képében ott trónol a játszótéren VUK, Karak, a sün, a részeg gúnárokok és egyéb állatfajták. Rögtönözve elő is adtam pár idézetet a rajzfilmből, nagy kedvencem ugyanis. Sikerrrrr.

Volt előtte némi ügyintézés a Zokmányirodában, kapok majd új útlevelet. Vettek ujjlenyomatot is, jUJJjjj de izgi, és a fotón kissé (????) olyan benyomást keltek, mint a Szent Teréz látomása. Sebaj, élőben sem mindig vagyok hihető színben. Valamint úgy néz ki, Magyarország szereti magához láncolni kis számú lakosságát, mert aki nem rendelkezik itt állandó lakcímmel, annak nem ad ideigleneset. Na szép. Maradsz, mész örökre, vagy sunyin lapítasz a dupla állandó lakcímeddel.

A Hoferben, amit itt Aldiként csúfolnak és a Lidl mögé volt dugva, ravasz a reklámújság. Van, amit 5-ei dátummal hirdetnek meg benne, de az, ami nekünk kéne (teljesítménymérő), természetesen csak 8-án kerül a boltokba. De hogy külön dátumhoz esetleg külön újság, ugyan már.

A nap fogas kérdései pedig:

Miért lyukadnak nekem ennyire a fogaim?
Miért kell két adag érzéstelenítő injekció egy kicsit lyukas foghoz?
Miért szúrja a felső ínyemet az a fog, amiből még le is csiszoltak?
Miért van az az érzésem, hogy ezekre senki nem fog nekem értelmes (vagy bármilyen más) választ adni?

És így estére a mostani téma, amivel a családomat szórakoztatom: milyen munkám lesz nekem Ausztriában, most, hogy felmondtam január 20-i hatállyal (aki még nem tudná)?

2012. január 4., szerda

Gini, kínai, egyéb izgalmak

Tapasztalatok alapján bátran kijelenthetem, hogy McDonald'sban reggelizni mégsem jó dolog. Egészségtelen is, drága is, és úgy eltelít, hogy egy rendes ebédhez már semmi kedvem nem maradt. Viszont végre találkoztam Ginivel - vele még a gimnáziumból ismerjük egymást. Gyógytornára jártunk együtt... mikor először megláttam, egy kis, max. másfél méteres, cérnavékony leányzó állt előttem, fenékig érő koromfekete lófarokkal, hatalmas szürkéskék szemekkel és hozzám képest mínusz három és fél évvel. Ma pedig az én még mindig filigrán termetű, még mindig hosszúhajú és nagy manószemű Gini barátnőm egy étterem helyettes séfje és eljegyzett leány, saját lakással, hiteltörlesztéssel, 2,5 éves boldog kapcsolattal és mérhetetlen nagy felelősséggel a vállán. Nem teheti meg, hogy csak úgy kimarad a munkából, vagy elmegy bulizni, mint ahogy a korabeli fiatalok többsége teszi. Az idő bizony senkit se kímél, drasztikus, ám módfelett igazságos módon.

A kínai ruhaüzletekben meg nem lehet kapni olyan jóféle, halcsont nélküli cicifixet, amilyet egy-két éve még sikerült beszerezni. Illetve lehet, végülis Dávid talált. Igen, Dávid, igen, melltartót. Addig tipi-tapogatta a kollekciót, míg fellelt pár olyan példányt, amikben csakugyan nem volt halcsont. Később ugyan kiderült, hogy rám egyik sem jó, mert ez csak a kiskamaszoknak járó kiváltság: halcsontmentes, szivacsos melltartó - hadd ne zavarja a leányzókat a mell egészséges fejlődésében. Nem nő tovább a melled? Így jártál, hordjál fincsi halcsontosat, ha már meg merészeltél öregedni! Ja, hogy esetleg nyom vagy szúr? Hát kérem, a női sors csupa szenvedés, ebbe tessék belenyugodni, illetőleg spéci fehérnemű boltban már 8000 forintért hozzájuthatsz, te kis finnyás, úgyhogy fogd csak be a panaszos szádat. Még jó, hogy jóanyám anno bölcsen bespájzolt 200 forintos halcsontmentes szivacsos melltartókból... Ja igen, a fehérneműboltba is Dávid ment be, nekem eszembe (hova???) se jutott. Ahogy jóanyám fogalmazott: "Csúcs ez a pali!"
Volt ma még egy rövidebb látogatásunk Andinál. Az Anna nevű lány újfent elbűvölte Dávidot, és valszeg rájött, hogy engem nem lehet, vagy ha igen, akkor ahhoz több kell némi fogóreflexnél meg bambulászásnál. Mindenesetre ma jobban produkálta magát, ugyanis visított párat (amilyen kicsi, olyan hangos is tud lenni, jáááááj), mikor meg már elmenőben voltunk, némi hangicsálás is elhagyta egyelőre fogatlan szája kerítésit. A visítás megijesztett (szerencsére Andi igencsak a TOP-on van babanyugtatásban, ezúton is üzenem, hogy szép volt!), a gőgicse pedig meglepett, főleg, mivel néha igencsak hallani véltem két aaaóóóeeőőii között a "HÜLYE" fonémasort... komolyan.
Végezetül: a Farmville továbbra sem működik rendesen, Gerit viszont felköszöntöttük, volt ünnepi vacsora meg sziporkás torta. Párbeszéd az asztalnál: "Ez milyen torta?" "Rigójancsi." "És mi van benne?" "Hát Rigó Jancsi!" És EZ kivételesen NEM DÁVID VOLT!

Az Ubuntu szerint még harmadika van, de jó

Pedig már majdnem sikerült lecsúsznom róla, de ez a helyi időszámítás bizony nagyon tetszik. Ubuntuéknál eggyel korábban van. Kézműves foglalkozás volt ma, megtanultam betűt csomózni. Ha az ember rájön a nyitjára, vagy inkább a kötésére, egész jól bele lehet jönni. A végeredmény némileg Újpestes lett, fehér háttérrel lila bötűk.

Hiányzik a kézműveskedés, ez ellen pedig tenni kell. Mozgalmas év lesz ez, le kell szokni a lustaságról, rászokni a kultúrára, a mozgásra, a táncra, mindenféle olyanra, amire eddig nem sikerült. Még szerencse, hogy ennyire az elején vagyunk, innen szép a nyerés...

Geri ötsém a mai napon lett negyedszáz éves. Öregember... botot neki.

Zsófis múltidézős Burger King-es kocsmázós nap vala. Fölfedezések pediglen a mai napra is jutottak. Kierült, hogy a hamburger helyett nagy krumplit is lehet érteni, ha megkérdezik, mit kérsz (agyi kapacitás - 10 %), hogy a Burger King koronája némi erőszakkal állítható fejméretű, hogy a kocsmákban már tilos a dohányzás - huszonéves fiatalokat kapott rajta a tulaj, amint a lányvécében bújva cigiznek.

Már csak azt mondja meg nekem valaki, miért vágyom arra, hogy szép, ékes bókokkal teli ódajellegű verseket olvassak - MAGAMRÓL? Groteszk, de nekem már némi temetési beszéd is megtenné...az úgyis csupa dicséret. Mintha kissé túlzottan vágynék arra, hogy tömjénezzenek, vagy agyondicsérjenek. Talán mert nem kapok eleget...

Egészségtelen, önbizalomhiányos állapot, 13 éves lelkivilág, pfúj. Fejsimogatás (magamnak), szépvagyokjóvagyok, megyekaludni.