Jobb, mint egy kölyök, de azért elviselném az életet nélküle is. Lezavartam a Richi gyereknek kétszer ötven perc latint, megint helyrekerült pár dolog - ilyenkor mindig az érdekes, hogy ez a rend a fejben vajon mennyire tartós. Dávid hazajött énekkarról és megy inni a haverokkal. Én meg szépen lefekszem, és holnapután táncolni fogunk.
Ideje, hogy az én álmaimból is teljesüljön pár. Például, amire már kb. 10 éve vágyom - hogy rendesen, koreográfiára táncolhassak valakivel, akit mellesleg szeretek is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése