2012. május 9., szerda

Nem kevésbé fáradtan

Az izgalmakat meg a részleteket holnapig még magamban tartom, egy hosszabb alvás erejéig. Lényeg, hogy nem hánytam, nem vágtam meg magam böszme nagy vágókésekkel, csak néha fordítottam hülyeséget. A sok zütykölődésben közelebbről is sikerült megszelidíteni a főnököt . már tudom, hogy nem ismer igazi mindenosztrák_kívülrőlfújja-jellegű népdalt, nem evett még Olaszországban fagylaltot, pilóta akart lenni, és szívesen lelépne három hétre Angliába. Meg hasonló finomságokat, amik egészében szimpatikusabbá tették előttem az ugyancsak zárkózott főnökurat.

Most itt, Ternitzben, írhatnám, hogy "megint itthon", azon merengek el éber perceimben, hogy sikerült átutaznunk a szülővárosomon anélkül, hogy ki ne ugrottam volna valahol az autóból és el nem szöktem volna haza. Turista voltam a saját szülőföldemen, ez azért nem semmi. Remélem, nem lesz mindig így.

Hazaérés: nincs vacsora, van kosz és rendetlenség, Dávid meg mindennek közepén olvassa a szerencsétlen Harry Pottert... valahogy egyből visszamehetnékem támadt, még akár a 10 fokos szegedi húsüzembe is. Brrrr. Most sincs másként, sajnos. Fagyos itt is a hangulat, bár kaptam vacsorát másfél órás késéssel.

No, a holnapi bejegyzésig lehet nagyokat izgulni, miféle hippperszuppper-érdekfeszítő események történtek velem odaát. Mostanra meg jóéjszakát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése