Ma a főnök temetésen volt, délig. Nekem meg a szokásos elintézendőkön túl sajna nem akadt más dolgom, mint azt a nyolc gumikereket, ami a bőrkéző "lelke" (és a használt bőrkézőgépnek bizony koszos lelke van, nagyon koszos), letisztogatni. Vagy egy óra, negyed liter suvick-szer (megnemmondom-milyen), vagy fél liter víz, egy szivacs, egy rongy... ez mind ráment, de lett végeredménye.
A főnök meg beállított délben, és még azt az egy kereket sem akarta lesúrolni, amit dikert neki hagytam. Lehet, hogy nem értékeli az effajta figyelmességet... nahát.
Ellenben ebédidő lett - én szépen elő is rámoltam a magam makaróniját, a tegnapi kalandos-tésztával. Főnökúr nézi az órát (délben szokott elmenni a főtt ételért, nem egy óra előtt), nézi az étlapot (fintorog, nem tetszik neki a felhozatal, pedig háromból is lehet választani - ha ugyan van még olyan későn melegétel). Én nézem őt, nézem a magam furamód duplaadag makaróniját (valahogy kissé sok sikeredett a Dávid által szerzett, remekbeszabott ételhordó tálkámba). Megszánom, megkérdem, szereti-e a makarónit. Szereti. Kap. Eszik hozzá a tegnapi mozzarellájából. Igen ám, de ahhoz tegnap volt paradicsom is... ja, hogy elfogyott? Na, akkor adunk egy paradicsomot is. És volt még nálam ementáli sajt, apró kockákra felvágva - abból már eléggé szégyenlősen óhajtott csak venni, úgyhogy magamhoz ragadtam a kezdeményezést, meg a villát, és szépen átszedtem a tányérjára. Én ugyan nem hagyom éhenhalni a főnökömet, hát milyen magyar leány lennék különben?!
Eléggé meg volt illetődve, mondta, hogy majd meghív ebédre, ha úgyis egyedül vagyok otthon. Mondom, dehogy hív (mégcsak az kéne, hogy a hat eurós ebédet hozza nekem - a legtöbb ilyen készre főzött kaja nekem nem is ízlik), majd elmegy valamikor egy cukrászdába, hoz süteményt, oszt kész. Ebben maradtunk.
Most meg épp Brenda Ann Specnerről nézek többrészes dokumentumfilmet - ő volt az a lány, aki pionírként egy, az apjától karácsonyi ajándékba kapott puskával lövöldözni kezdett a házukkal szembeni sulira. Két felnőtt meghalt, őt meg valahogy 2x25 évre ítélték, és talán a kiskorúságának köszönheti, hogy nem halálbüntetés lett a jussa. Amit elkezdett, az ma már elég megszokott - pár tini minden évben besokall és lődöz egy jót a kedvencnek nem nevezhető sulijában.
Mindennek ellenére én azért túl-súlyosnak tartok egx ilyen büntetést, főleg, hogy az apa állítólag nem épp illő módon bánt a lányával - öklöt, farkat is juttatott neki a puska mellett.
Na, mindenki örüljön az idilli életének, jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése