Jól kezdődött, az bizonyos. Finom esőillat, visszabújás Dávid mellé... Mosolyok a vasútállomáson, vad szél játéka és bősz harcolászat a sapekom fejemen tartásáért. Elegendő idő a Farmville-re a munkahelyen, későn beállító főnök.
Itt egy kis zavar jött aztán a képbe, mert
ad1: a főnök miért rajtam keresi a befizetési bizonylatokat, mikor egy borítékban a kezébe nyomtam az egészet?
ad2: mi ez a titkolózás, hogy a főnök a magyar kollegától érdeklődik valami bankbefektetés iránt, és ez hozzám kerülővel jut el, de a telefonbeszélgetést azért fordítsam le, noha egy árva kukkot nem értek az egészből?
Hát, a bizalmatlanság csúnya dolog, és biz visszaüthet. A múlt heti kellemesen személyes beszélgetéseknek ezennel úgy tűnik, annyi.
Mindez persze már merül is feledésbe, hisz ment tovább a nap. A virslivel összeütött barbecue-s tészta tényleg finom lett, Dávid reggel fel is hívott, csak hogy megdicsérje. Juhéééj, nem kell a tegnapi maradékot ennem, mint a főnöknek... Azért azt a szép nagy zacskó sajtot érdemes megemlítenem, amit tegnap kaptam tőle - mivel a "barátnője" laborban dolgozik, elég jelentős mennyiségű és jó minőslgű "reprezentatív élelmiszer" áll náluk a házhoz. Csakugyan jóféle, finom sajtok.
Dávid pedig szépen bevásárolt, mire hazaértem. Újhagymát, fánkot, pudingokat. Most-ot, ami erjesztett alma- vagy körtelé, és NEM MUST. Sajnos...
Esti mesének Amélie, már kellett. Hopp, a mosást még el kell intézni (nem rohadhat a kimosott ruha a mosógép-dobban), és már magyünk is bele a hétvégi örömökbe. Na pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése