Most este megpróbáltuk összeszedni a múlt hét pénteken tanult dalsokadalmat, hogy legalább pár dallam a fejünkbe másszon holnapig. A végeredmény:
- ezek az osztrákok nem tudnak vidám népdalt írni
- mindenféle logikátlan ritmusok meg dallamok száguldoznak egyes dalokban --> egyes fejekben --> lassan az enyémben is
- bezzeg a mi Tavaszi szelünk!
- bezzeg a skót (?!) Auld lang syne!
- bezzeg a francia Tourdion!
Mintha nem sikerült volna beleszerelmesednem ebbe az osztrák népdalvilágba...
A jódlit bezzeg szeretném, gyakoroltam egy csöppet tegnap is, fent, a zúgó autók, zúgó vizek, zúgolódó turistatömeg között - szerintem nem is hallotta senki.
Találnom kell majd valami olyan anyagot, ami a hangképzésen túl azt is elmagyarázza, milyen szöveget kell énekelni jódlizás közben.
Valamint megkezdődött a "Kettesben a főnökkel, nyolc órán túl" című fantasztikus sorozat. Szappanopera jellegű lesz, mert még legalább három hét van a befejezésig.
Furcsa is kissé, hogy nincs ott Ági... Őszintén: nagyobb a csönd. Ez engem megnyugtat, de lehet, hogy a főnököt egy idő után idegesíteni fogja. Márpedig én nem vagyok a locska-fecske leányzó-fajta, amennyire meg mégis, azt kiélem itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése