2012. augusztus 24., péntek

Szabad péntek

Az úszásból meg a táncból nem lett semmi. Előbbi ellen a kezemen pöffeszkedő vágott seb tiltakozott, utóbbi ellen, hogy messze van, fáradt vagyok, voltam, leszek. Meg hogy négykor jöttem el a munkahelyről.

Na most, ha azt nézzük, hogy hatkor szoktam, akkor ez egész jó... De itt pénteken mindig csak a fele napot dolgozzák le a kedélyes friccek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:

- hivatalosan a munkaidő fél kilenctől fél egyig lenne (ez négy óra), DE
- Ági hiánya miatt nyolcra járok be eleve (minden nap, tehát pénteken is), és
- én fél háromkor kiírtam magam (egy táblázatban vezetjük a munkaidőnket), minek örömére
- eljöttem négykor.

Nem rossz kis matek. Merthogy megint szájtéptünk a főnökkel. Kezdünk szintet lépni társalgásban, egy ideje. Konkrét párbeszédet inkább nem is írok le, de szóba kerültek életcélok, első benyomások (általában és egymásról), apa-szerep (részéről), magányos eminens szerep (részemről), hogy ki mit sugároz kifelé, meg hogy fontos az irodában a kémia.

Lehet, hogy nem a főnökkel kéne ilyeneket játszani. Kerítsetek valaki mást, és abbahagyom. Dáviddal ezeken rég túlvagyunk, a barátaimmal szintén. Ez az "én ilyennek látlak"-című cucc, valami perverz módon mindig előkerül az életemben. Konkrétan, ma megmondtam a főnöknek, hogy ijesztő tud lenni, főleg, ha egy kicsit sem mosolyog. Hogy reámhozta a frászt az állásinterjúmon. És hogy a szemével át tudja döfni az embert. Ilyet mástől nem hallott, szerintem nem is fog... de lehet, hogy otthon kikérdezi a barátnőjét. Ő meg azt mondta, hogy nagyon nyugodt voltam (?!) így elsőre, nagyon eminens hatású (!), mintha egy kolostori iskolából érkeztem volna (?????!!!!!), és hogy ahhoz képest, amekkora tudásom van (??????????????????), sokkal magabiztosabban is felléphettem volna (.). Hej, Jancsika, Jancsika, megmondtad a frankót.

Eszembe jutott most az az 50-es lista, amit Dáviddal csináltunk, rég. Olyan rég, hogy már nem is vagyok biztos benne, hogy 50-es az a lista.
A lényeg az volt, hogy magunkról is kellett írni 25 tulajdonságot, amilyenek vagyunk, meg egymásról is, és aztán fenemód részletesen összehasonlítottuk. Kijöttek nagyon egyező, helytálló dolgok, és nagyon furcsák is. Főleg, hogy fontossági sorrendben kellett leírni, a kevésbé jellemzőeket a végére hagyva, a sarkosabbakkal kezdeni. Ideje lesz aktualizálni azt a listát. Illetve egy adag kívánság kívánkozik a falra még mindig, nem felejtettem el.

Holnap csomózás, SoMa, ajándékátadás annak a rendes eladőnőnek, némi kóborlás, némi cset. Anyámékkal időtlenné válnak ezek az esték - leülünk beszélgetni EGY KICSIT, és fölállunk (de csak, mert vacak az internet és akad a vonal) másfél órával később. No, hol az a szuperegészséges mirelit-pizza?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése