2012. július 26., csütörtök

Ami lett

Valamikor negyed nyolckor eszméltünk fel a tengerparti lógásból. Volt kis hullám, nagy hullám, úszás, ugrálás, futkosás. Kagylók, csigák gyűjtése, leginkább részemről. Medúzacsípések összeszedése Gabi és Dávid részéről. Rákcsípés Dávidnak, kis kagylóhéj beleállása a talpba nekem. Kis ferdeszemű néni hirtelen ott termett, előkapott egy tűt, kiszedte szépen. Csak lestem.

Kislabda, nagylabda, frizbi dobálása is történt, igen művészi fokon. Ebédre egy igen közeli vendéglő kínálta magát, nekem nem jutott a hamburgerhez zsömle, mert helyi felszolgálással kértem. Kis kosztos verebek gyűltek körénk, falták a megégett hamburgerhúst. Fene a gusztusukat.

Ami kissé megfeküdte a "gyomrunkat", az leginkább a nap volt. Hiába mindenféle bekenés, ami süt, az süt... és egy idő után éget. Így aztán Gabi és Dávid elég durván, Matyi kevésbé, de mindhárman sikeresen beújítottak némi napszúrást, esti fejfájással, égő bőrrel, igen csekély étvággyal és annál jelentékenyebb émelygéssel.

Emiatt tegnap este az eredetileg négyszemélyes vacsorázás kétszemélyesbe fordult át, mivel Gabiék lecsatlakoztak... Nekem valami mázli folytán, meg hogy nem feküdtem a napon, csak a kagylókat szedtem, meg rohangásztam midnenfele, kb. kutya bajom, kisebb égésektől eltekintve váll- és fartájon.

Mára úgy tűnik, kialudta mindenki a főbb tüneteket. Én meg most reggel erőszakot tettem lusta természetemen és megnéztem a napfelkeltét olasz módra. Volt mit nézni. Közben persze kagylászat, csigászat. Találkoztam egy magát meglepően jól tartó 90 éves úriemberrel, kellemesen elcsevegtünk angolul - pedig az illető eredetileg olasz. A lánya Comoban él, onnan jöttünk ide ugyebár két napja. Jó volt elbeszélgetni vele.

Szintén jó volt öt eurót találni a homokban. Ritka szerencse. Megyünk márpedig Firenzébe, épp a pakolás közepéből blogolok ám....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése