Ma bizonyosságot szerezhettem azt illetően, hogy nem csak én vagyok helikopter szóval dilinyós, utcándúdolós. Épp BVadenben vártam ugyanis a kisvonat(ot), amikor valami fura, magas hang ütötte meg a fülemet. Először azt hittem, valami automata sziréna. Aztán a hang közeledett... közeledett... és egy biciklis lány képében átvágtatott a megálló mögötti parkon. A leányzó operásan énekelt, nem dúdolt, ÉNEKELT, TRILLÁZOTT, SKÁLÁZOTT. A környezetem valahogy vagy nem vett tudomást az egészről, vagy elég visszafogottan kezelte a helyzetet, ugyanis míg én kissé meredten bámultam a jelenség után, a többi várakozó a füle botját se mozdította.
Mondanám, hogy különleges időpontban voltam ma ott, de ez nem igaz, mindig ugyanakkor várakozom a megállóban odafele (leszámítva a koránkezdős pénteket). Remélem, máskor is elkerekezik mellettem a trilla.
Bent nagy pakolások voltak ma, illetőleg Ági kiugrott pár csomagért - én meg Farmville-eztem egy kicsit, ha már úgyis magammal cipeltem a laptopot. Ezt a műveletet aztán Ági 15:00-kor való távozása után megismételtem. Mit lehet tenni, ha már nem maradt munka, a minkaidő viszont fél ötig tart? Meg még ötig is...
A takarítónő kihasználta, hogy Ági épp lelépett, és vagy fél órát beszéltünk törökül. Szerinte nagyon szépen megy, és nem felejtettem semmit. Az a baj, hogy a magam tehetségével más elképzelésem van a nagyon szépről... Azért azt a dicséretet, hogy ha Törökországban fogok így beszélni, akkor töröknek néznek majd, elraktároztam, őnbizalomhiányos időkre.
Valamint a nap meglepetése ez a Dávid által készített, liszt- és cukormentes, maradék barackokat felhasználó sütemény:
Kicsit érdekes íze van, de a lényeg, hogy finom, illetőleg hogy meglepetés, nekem. Kellőképpen meg is vagyok illetődve... finom reggeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése