Egész hihetetlen volt számomra, hogy megint ott volt a trillás bringás leányzó. Lehet, hogy most szokott rá a Baden pályaudvara előtti hathatós beéneklésre. Holnap sajna nem sok esély van rá, hogy halljam, mivel egy órával korábban kell beérnem.
Valamint holnap lesz az utolsó olyan nap, hogy a főnök korzikázik és nincs bent. Megvannak ennek is a maga előnyei, hátrányai egyaránt. Ági lazább, csak néha jönnek rá korrektúra-rohamok: ez annyit tesz, hogy átmegy supervisor-ba és kissé idegesen helyreteszi, ami szerinte nincs jól. Egyébként nagyon rendes, csak ezeket a megnyilvánulásait kell némi ideg-meghúzással kezelni.
Ami ma kimarad, az a főnök szülinapi sütijének a próbaverziója. Nincs hozzá kedvem, ráér a hétvégén is. Viszont reggel főzve lesz, mégpedig karfiolfőzelék - olyan még úgysem volt.
Dávid ma több meglepetéssel is szolgált. Az egyik, hogy kijött elém az állomásra. A másik, hogy onnét gyalog jöttünk haza, mert a kocsi aksija szépen felmondta a szolgálatot - ha azt veszem, igenj szerencsés körülmények között, mivel ugyanez a körforgalomban pl. nem kecsegtetett volna túl sok jóval. Betoltuk az autókát az állomás melletti ingyenes parkolóba.
Dávid hozott nekem magyar görögdinnyét (kis képzavar, de nem baj). Holnap reggel lesz avatva. Meg hozott még nokedliszaggató fedelet, szép nagyot. Ennek a hétvégén lesz itt az ideje. Amivel viszont nem lehetett várni, az a kis elektronyos helikopter kipróbálása. Elemes, hatot is megeszik a távirányító, a helikopterben pedig kis lemerülő aksi van, amit számítógépről is fel lehet tölteni, USB-s csatlakozóval. Röptettük a hálóban, eleinte kesze-kuszán, utána egyre ügyesebben. Amint megtanuljuk az óvatos és pontos koordinálást, megyünk terepre is.
Héátszóvalkérem ki állítja, hogy felnőttek vagyunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése