Legalábbis a főnök képei, amiket ma láttam, erről tanúskodnak.
Mondjuk nem egykönnyen jutottam hozzájuk, pedig már hétfőn is nagy, kíváncsi, vágyakozó pillantásokat meregettem a fényképezőgépe irányába. Ma végre feltöltötte a képeket a benti gépre, arról volt szó, hogy az ebéd után (melynek a piskótatekercs is martalékául esett) megnézzük valamennyit. Áginak viszont sietős dolga akadt, és mire észbekaptunk, már nem volt ott. Magunkra hagyott egy rakat teendővel (kiajánlás, megrendelés, kutyafüle) meg a képekkel. Holnap ugyebár elutaznak Mo-ra, egyedül leszek - akkor nem jó megnézni. Ági ugyan visszajön, de a főnök legközelebb csak pénteken lesz megint az irodában...
Mindenesetre a főnök elkezdte nézegetni a saját képeit, mint utóbb kiderült, mert mikor odaültem a gép elé, ott voltak a képek megnyitva. Hát egyre kandi mód rásandítottam, mikor őkelme épp bejelentette, hogy akkor ő megy a fodrászhoz... aztán rajtakapott abban a két másodpercben, mikor az adott egyetlen képet néztem, szépen fogott egy széket, leült mellém, és végigmutogatta az összeset. Mesélt is közben, ez így, az úgy... meg még más képeket is meg akart mutatni, úgyhogy a fodrász rég bezárt szerintem, mire végeztünk.
Nem baj, szerintem túléli, hogy nem három, hanem 5 centis hajjal kell utazgatnia a elkövetkező napokban. Meg aztán mi ér fel azzal az élménnyel, ha egy kíváncsi N-i csillogó szemekkel bambulja Korzika tájait...? Hát naugye, hogy semmi.
holnap koránkelés, karfiolfőzelék-főzés, töröktanulás (jön a takarító, megint retteghetek, hehe). Most meg húzás az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése