Ne tessenek aggódni a kimaradozásért, sajnos a vonyarci bokrokban még nem terem internet... de majd kitenyésztjük. Addig meg kell elégedni a papír és a toll kínálta rögzítési lehetőségekkel, ami annyit tesz, hogy az általam az elmúlt két napon át lefirkantott mintegy 8 oldalt holnap fogom begépelni, mert ma semmi kedvem.
Viszont a mai napról írok kicsit, elvégre nem minden nap fizetik be az embőr lyányát sétarepülésre, nemde? Kaptam, Dávidtól, utószülinapi ajándék-képpen. Csodálatos ott fenn... csak a feljutás ne lenne ilyen nehézkes, és has-megterhelő. Nem baj, nem lett baj belőle, a reggelim nevében is köszönetet mondtam a pilótának a sikeres navigálásért. Dávid ma faló-üzemmódban volt - a bendőjét görög fegyveresek helyett sok-sok eleséggel töltötte meg vala. Reggeli kiadósan (gyakorlatilag már tízórai volt az, elvégre akkortájt ettük), ebédre vendéglőben hal és rizs, ebédre otthon par. leves, főzelék1, főzelék2, saláta, desszert. Ezután nem is csoda, ha egy kicsit kifeküdt... A betervezett időbe pedig némi csúszás állt be, de ma kivételesen jól viseltem a kb. másfél órás eltolódást, mert jutalma vala, sárga, érett, mosolygós és sokkilós jutalma.
Most még valami csusszanós kell a toroknak, aztán zutty az ágyba. Jön egy munkás hét megint... pedig még el tudtam volna viselni pár napot. Belegondolni is fárasztó, mit fogunk ketten Ágival művelni az irodában, főnökmentesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése