Bejegyezve 2012.07.06-áról, másnap reggel, a vonyarci teraszon:
Most épp reggelül, álmosan, kócosan, kontaktlencse nélkül, hálóingben. Net csak nehezen van, de a füzetbe jól lehet ám írni - lesz mit gépelni vasárnap este...
És akkor a tegnapot lessük csak meg, míg tova nem tűnik az emlékezetből. Főnökúron volt fehér póló, így még nem láttam (a fehér egy némileg áttetszó szín ugyebár). Az egész nap csupa nyüzsgés volt a munkahelyen, megálljra csak kb. fél háromkor jutott idő. Dávid is akkortájt ért oda hozzám, és miután útbaejtettünk egy Penny-t jégkrém és egyéb javak beszerzése céljából, gyakorlatilag meg se álltunk Vonyarcig. Két fennakadás azért mégiscsak volt: egyszer egy óriási, heves esőzés kényszerített minket lassításra, egyszer pedig volt egy adrenalin-növelős, csikorgó-kerekes satufékezés, máig ismeretlen okból. Idelenn aztán ki-ki magára kapta a fürdőruháját (ez a "kapás" kb. fél órát vett igénybe), és szépen letámadtuk a Balcsit. Aztán cserélődtek a szerepek, és ő támadott le minket egy jóféle, dörgős-villámlós viharral. A bőrigázás lenge szoknyában ezúttal sikerült, közben fényklpeztem, futottam és kacagtam szünet nélkül. Este felrémlett egy kép, hogy olyasmik a cuppogva lépdelő, ázott embertömegek a megannyi légiesen szétpattanó esőbuborék között, mint elefánt a porcelánboltban. Aztán csak hazaértünk; leltünk rokont, ismerőst... szépen összegyűlt itt-alvásra a meglévő 4 emberhez még 8. Akadt is némi friss huzavona a hálóhelyek kiosztásával, de végül senki sem maradt fedél nélkül. Végülis "sok kis ember jó helyen is elfér", valamint "aki a vízben sétál, az nem Jézus". Efféle elmés megállapításokban is bővelkedett a péntek - most meg ideje ténylegesen is elkezdeni a szombatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése