22-ei dolgok:
Reggel némi üggyel-bajjal sikerült edzeni a koliszobában, miután a két velünk alvó idegen elhagyta a helyiséget (egy angolul beszélő srác és egy német leányzó, rendesek, csandesek, korán lelépősek). Dávid megfázott kissé, Gabinak és Matyinak is fájt a torka reggel... A maradék hidegélelmet Dáviddal lelkesen elpusztítottuk (mozzarella, paradicsom, miegyéb), aztán némi szedelődzködés, egy kis kódvásárlás az internethez, csomagok bepakolása és kóddal, illetve érthetetlen módon kód nélkül is történő internetezés következett. Fél 12 tájt csak nekiindultunk Münchennek. Kerengések az autóval, sikeres beparkolás után kerengések immáron az autó nélkül. McDönci megtalálása, bezabbantás. Némi agyfrissítőnek Sudoku-fejtés a még Ausztriából magammal hozott újság segítségével, némi hallgatózás német srácok beszélgetéseibe és a csodás felismerés, hogy az osztrák szlenggel ellentétben ennek csaknem minden szavát érteni lehet. Találtunk egy Váci utca-jellegű részt, fotózkodtunk zöldre kent figurával, disznóval, hallal. A gépem le is merült szépen... Lelkes zenebona az utcán - egy hegedűművész játszott a zenésztársaival Piazzola-t és egyebet. Leltünk templomot is, ahol csak akkor nem akartak zongorázni, mikor Dáviddal beléptünk. Kisütött a nap is végre, jól jött az endorfinjainknak, mert nekünk biz' olyan is van. Pipák, korsók, bicskák, kakukkos órák, népies ruházatok szemet gyönyörködtető látványa fogadott a kirakatokból - bátran nézelődhettünk, hiszen vasárnap a pályaudvarokon kívül aligha talál bármit is nyitva az ember... csoda, hogy a McDonalds hagyta magát. Végül csak felkerekedtünk a Bodeni-tó felé, de az útvonalterv szerint előbb megálltunk Füssen mellett, királyi várakat nézni. Kis kavargás után meg is lettek - sajnos egyikük épp nagy tatarozási munkálatoknak van alávetve, de a látvány így is megejtő volt. Fel is kapaszkodtunk az egyikhez, jóféle panoráma nyílt fentről a tavakra, földekre... meg arra a nem túl békésen száguldozó vízesésre, ami sokszáz (?) méterrel alattunk rohant valamerre. Sietős dolga volt minden bizonnyal.
Innen már csaknem egyenes út vezetett a Bodeni-tóhoz, csak épp némileg felmondta a szolgálatot
1. a telefontöltő
2. a telefonos GPS
3. következésképp az idegrendszerünk is kissé
Aztán csak meglett, csak rendbejött, és csak odataláltunk a kempingbe is. Ugyan jó lett volna faházas szállást találni, de olyan nem volt - maradt a sátrazás a tó közvetlen szomszédságában (ezáltal sajnos pár szúnyogszomszéd is került mellénk). Felvertük, bár a memóriánk már nem volt a régi, így egy kevés bénázás is belefért. Az igazi bénázás viszont csak ezután következett.
Merthogy kérem, az odáig rendben van, hogy romantikusan megnézzük a naplementét a tónál, szóba elegyedünk egy rendes német úrral és elpletykáljuk a maradék világosságot is... de utána nem kéne ugye nekiállni főzni?!
Mit volt mit tenni, nekiálltunk mégis, kis turistaégővel, műanyag poharakba adagolva a forró levest, majd műanyag tányérral lefedve a fővő tésztát. Csak kész lett, csak jó lett, dementoros tészta lett a neve. Majd egyszer belinkelem, hogy miért. S mikor mindezt szépen elköltöttük, eljött a lefekvés ideje is. Nem is volt oly kemény az a sátoralj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése