Most már végképp itt vagyok megint. Annyi minden tud történni három nap alatt... és nehéz lenne rendesen beszámolni mindenről. Főleg, hogy nem is akarok.
Notehát, hogy is volt?
Kedden reggel még gombapörköltet főztünk Dáviddal. Nem tudom, milyen lett, mivel ki nem állhatom a gombát, és így is az utolsó utáni pillanatokban lett csak kész. Magamnak pörkölt helyett a nokedlihez került salátalevél és szalonna. Meg egy rakat más étel... ami a végén majdnem mind a kukában végezte, mert sem időm, sem igényem nem volt rá, hogy a magammal hozottat egyem. De ez akkor még nem volt nyilvánvaló (bár nem először történik ilyen, amikor nem megyek haza több napon át). Egyszer majd csak tanulok belőle.
Az elindulás a cégtől nem volt olyan egyszerű - még ez, még az, még egy email, még egy számla. Azért csak sikerült. Aztán a Nagykanizsa felé vezető úton a főnökúr szépen ki lett kérdezve - merthogy elmaradt egy szódolgozat, és mese nincs, tanulni kell. Nagyon szépen ment, kb. 90 %-os eredménnyel. Közben meg vezetett... Le a kalappal, na. És én is alaposan elfáradtam a kikérdezésben, úgyhogy az ilyen számonkérést az út további részében hanyagoltuk.
Nagykanizsa kicsi, épülő város, a Szőlőskert Fogadó pedig ennek is a szélén van, de gyönyörű környezetben. A partnereink közül az egyik még le sem ért (egy jó órával később jött), a másik meg órák óta ott volt. Mindenesetre összeszedtük magunkat, lementünk vacsorázni . Az urak alkoholt ittak, és nekem még mindig nem volt szabad. Hozzá mindenféle értekeznivaló került, borokról, borvidékekről, emberi hozzáállásról satöbbi satöbbi. Részemről, mivel ehhez sem mindig tudtam hozzászólni (a partnerek, mint kiderült, ékes kiejtésű svábok - néha a felét nem értettem annak, amit mondtak), egy különc desszerttel vigasztalódtam: kecskesajt, fagylalt, rozmaring, méz és csipkebogyólekvár keverékével. Sajnos finom volt.
Másnap időben kellett kelni, kosztümbe vágódni, megreggelizni (minden tiszteletem a gasztrósoké), aztán GPS-szel szórakozni, Kanizsán ténferegni, végül eltalálni Szepetnekre. Végre személyesen is megismertem az egyik olyan ügyfelünket, akivel eddig csak telefonon sikerült értekezni, de ennek ellenére már rég tegeződtünk. Tele-pertu, új találmány, bizony. Biztos a bort is a telefonkagylóba kell önteni, amikor isszák...
A sváb partnerek által bemutatott rendszer szépen debütált, bár elég bosszantó volt a vízóra hiánya. Utólag ez állítólag pótolva lesz. Na majd meglátjuk. Ha már ottvoltunk, megnéztünk egy rakat gépet, először láttam élesben pácolót, masszírozót, üstöt. Egy szép hízott listát írtunk a teendőkről, és fél egykor kint voltunk a kapun. A nap további része pedig hívogató rejtélyként tornyosodott elibénk. A szállodai ebéd elfogyasztása után (pörkölt szaft nélkül - ejjjjnye!) a főnök indítványiozta, hogy a nem túl távoli Sümegen látogassunk meg egy nemrég szerzett ügyfelet.
Az úton odafele valahogy szóba került a dalolás, úgyhogy kiköveteltem magamnak egy-két sváb népdalt, elszörnyülködtem, mikor kiderült, hogy a magyar népdal kint a cigány népdallal egyenő, és amúgy oktatásképpen elénekeltem egy Tavasziszélt, és egy Érikaszőlőt. Belepirultam, mert ritkán éneklek közönség előtt, de tetszett nekik. Meg lett állapítva, hogy én biztosan sűrűn énekelek, hallatszik a hangképzésemen. Májam vígan hízott.
Kissé lutri volt amúgy az utazás dolgában, mert az illető nem vette fel a telefont (lévén megbeszélésen volt), és mikor ismét felszabadult, egy fél órányira jártunk már csak a helytől. Az embör pedig nemhogy szívesen látott, de meghívott minket a helyi hotelben rendezett lovagi játékokra, és az utána esedékes lakomára is. A svábok megmászták a sümegi dombot, lemaradva az előadás egy részéről... úgy kell nekik. Mi meg a vár panorámájáról maradtunk le, de cserébe teljes hosszúságában élvezhettük az előadást. Megpendült némi hazaszeretet, férfiúi virtus, miegyéb - jó volt látni. A lakománál pedig a leves elfogyasztása után tényleg elvitték az evőeszközöket. A főnök ugyan megmentett magának egy kanalat, és kést-villát is kerített hozzá, de előbbit elszedtem - nehogy már kultúrlénykedjen a lakoma közepén! Jómagam a tisztára pucolt libacomb csontjával kardoztam a svábokkal, és két pofára faltuk a hurkát-combot-krumplit-mindent. Fotók készültek, majd elszedem mindet.
Élményekkel gazdagon, teli hassal hazaértünk negyed tizenegyre.
És eljöve a csütörtök. Mentünk a másik ügyfélhez, megint megismertem egy adag hangot. A bemutató lement, nehézségek természetesen adódtak, de mindent egybevetve szépen szerepeltünk, mi is és a gép is. Itt vettem észre, az udvaron ácsorogva, már az útnak indulás előtt, hogy bizony tavasz van. Tele midnen virággal, illatos a levegő, madarak vernyákolnak, eltűnt a hó (itt-ott pár folt van azért még). Máskor ez nem április közepe táján van így, node sebaj. Meglátjuk, lesz-e még fehérség...
Lényeg a lényeg - fel lettem rakva egy Szombathelyről startoló GYORSvonatra, ami már négy és fél óra zötykölődés után le is tett Budapesten. Este tízre értem haza, és azóta sem lettem sokkal frissebb. Ma a nap nagyrésze tornázással és evéssel telt, de voltam vezetni is. Nem megy rosszul, na...
És most rengeteg mondást és verset kéne ideidézni, és leragad a szemem. Majd holnap - akkor öt vers és öt bölcsesség fog itt sorakozni, de most már alvás van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése