2013. április 2., kedd

Húsvét utáni csönd

Lassan ébredezik a munkatársadalom, ma a DPD-s fuvaros srác is csak kávézni meg diskurálni ugrott be, csomag meg egy szál se jött, és az ügyfelek többsége is nem, vagy csak nagyon nehézkesen óhajtotta fölvenni a telefont. Munka így is volt, nem kell félni, magyarul beszélés is volt, meg nekem továbbképződés német-osztrákul. Oszt úgy elszégyelltem magam, hogy most hazajövetel után is még órákon át csak a bécsi dialektus szavait bújtam, míg most végül már a szemem akar leragadni, és nincs mit tenni... mivel ez a fő látószervem, hát engedek neki.

Verset apám ma kapott emailjéből idézek ide, mert szép. Úgy valahogy... fájdalmasan.

Rónay György - Hatvan utánra

Egy sivatagot kaptál
megművelésre.

Ásd föl,
fakassz vizet a kavicsokból,
hódítsd vissza a homoktól
a földet.

Éhezz,
szomjazz,
de sose csüggedj,
sose add föl magad.

Már készülődnek valahol
a madarak,
melyek jövendő erdeid
lombjaiban akarnak énekelni

Mondásnak pedig Dávid mai bölcs felismerését osztom meg, mivel amilyen velős, annyira igaz is:

Az embernek nem azzal kellene foglalkoznia... amit szeret csinálni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése