2013. április 21., vasárnap

Szagos vagy nem szagos

Az imént vettem elő egy darab szépen lefagyasztott pulykamellet. Komoly céljaim voltak vele... és megszagoltam, a célok meg kártyavárként dőltek össze. Dávid viszont azt mondja, semmi baja. A jobb sorsra érdemes hús egyelőre a mikróban várja, mi is lesz véle. Közben krumpli fő - meg a fejem, hogy a fagyasztóban hogy romolhat meg a hús - ha egyáltalán megromlott.

Fél tizenegyes kelés után nagy büdös semmittevés volt a mai program, egy kis sétával megfűszerezve, a közeli parkban. Nem semmi az a park, van benne tó aranyhalakkal, stéggel, szobrok, mini állatkert, ilyen virágosrész, olyan fás rész, tiszta kis Margitsziget. Ez lett abból, hogy ma elmegyünk kirándulni. Tán jobb is, mert délelőtt Dávid volt a fejfájásfelelős, és valahgogy délutánra cseréltünk. Jóban, rosszban, mi?

Mindazonáltal a Cataflam hatni látszik, mert még az étvágyam is kezd visszatérni. 

Van is erről egy vidám nóta... itt ni. Fogadjuk el, mint mai verset, ez amúgy is ilyen defektes nap.

Még jól össze is kaptunk Dáviddal, a tetejébe, de ez délelőtt volt. Azon már túlestünk.

No, van valami ősi irokéz mondás, hogy 
"A magára hagyott krumpli addig forrong, míg dühét a magárahagyón ki nem tölti."

Vagy valami hasonló. Szóval mars vissza a konyhába, mert különben... még éhes maradok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése