Valahogy csak meg kell lennie a bejegyzésnek, ha már talpon vagyunk éjfél után. Dávid (állítólag) tanul, bár sorozatrészekkel hígítja a tömény tudásanyagot. Nem tudom, így átmennék-e mondjuk egy latin vizsgán, hogy aszongya:
tabula, tabulam, tabulae, tabulae, tabula... Csingcsing, a kimétai hercegnő már megint megmenti a Földet a vérengző gürülüszöktől, ezúttal varázslepel nélkül... tabulae, tabulas, tabularum... most robban föl a gürülüszök hadiszállása... tabulis, tabulis, Föld megmentve, jöhet a következő feladat. Na én így nem tudnék, mit nem tudNÉK, nem is tudok tanulni. Én szépen a végére hagyom a dolgot, hogy jól nekistresszeljem magam, aztán egy korai kelés, nyolc óra egyhelyben tanulás, se étel, se ital, se semmi, a végén meg egy tsillagos ötöff. Így tanul az N-i, de Dávid másféle, neki hígulás kell közben. Pénteken megtudjuk az eredményét is.
Bent olyan finom kis rumli kerekedett, amilyen nem szokott... szerdán nem. Persze énekelve-dúdolva mentem befele, persze vagy két vadidegen ember tartózkodott az irodánkban, akik előtt sikeresen be is mutatkoztam imígyen. Bár nem hiszem, hogy érdekelte őket... mint ahogy az se érdekelhette őket, hogy ilyet csak akkor követek el, ha valaki idegen érkezik. Máskor sosincs dudorászda, meg hasonlók. Jóféle radar ez, ha kedvem van a folyosón énekelni, az idegent jelez.
Ági ma tette föl nagyobbik fiát a Londonba tartó gépre, aztán megkaptuk a "Seniorenbarbie"-t, aki egy szőke, ötvenen túli rendszergazda-féleség, és persze nő. Ágival ketten próbálták megfejteni a számítógép angy titkait, mint pl. hova tűnt az installációs CD, miért nem működik rendesen a program, mit szeretne Ági, miért azt szeretné, miért nem azt szeretné, ami van stb. A végén némi stresszhelyzet alakult ki, véletlenül eltörött egy pohár is. Nagy nehezen a hölgy távozott a helyszínről, első körben a problémák fele megoldódott. De azért csak várjuk ki a végét.
Mindennemű nyüzsgést követően Ági négy óra után ment el, noha csak háromig dolgozik, és nem szokott ilyen sokáig maradni. Nekünk meg még jutott munka ezutánra is, arról nem is beszélve, hogy a hétvégi házi feladatot is le kellett ellenőrizni. A tegnapi palacsinták ma is ott hevernek az irodai konyhában. Ejj. Pedig finomak, de tényleg. Sajttal és lekvárral, együtt IS kitűnőek.
A benti buzgolkodásban aztán úgy elment az idő, hogy hét után indultunk el, negyed kilenc után értem haza. Karaoke 18:00-tól lett volna, de mint utóbb kiderült, megint csak páran voltak. Nekem kifejezetten örültek, énekelnem kellett ezt-azt. Jó volt. Ahogy a Roxban is jó volt. Most meg éhezem, és fázom, mert egy szál pólóban írogatok itt.
Versnek valami tavaszit kerestem, elvégre tavasz van. Rájöttem, hogy egy csomó amatőr műalkotás bújik a neten, és bizony vannak köztük kevésbé sikerültek is. Mindenesetre Zelk Zoltánnal nem lehet nagyon befürödni, úgyhogy ma ő a soros.
És a nagyigazság: Néha nagyobb bátorság kell egy kérdés feltevéséhez, mint annak megválaszolásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése