2013. április 7., vasárnap

Minek ide annyi alvás?

Tényleg mentem tegnap vezetni Dáviddal... pedig Dávid tegnap fél egykor ért haza, mivel ünnepelték az énekkar szülinaposait. Én meg azzal ünnepeltem, hogy utána vezettem a kocsit még vagy másfél órát. Úgyhogy fél háromkor máááár le is feküdtünk.

És Dávid fölkelt fél ötkor, és elindult öt óra tájban, hogy 10-re Pestre érjen, rokonostul. Én meg a szokásos nyolcas vonattal jöttem el - bár kis híja volt csak, hogy nem dőlt dugába a terv. Aprópénzt ugyanis nemigen hordok a pénztárcámban (kiszóródik a nyüves), viszont a jegykiadó automata nem hajlandó 10 eurónál nagyobb pénzt megenni. Emiatt előreengedtem két embert, míg előkerestem az aprópénzes szütyőt... az egyik embör pedig elgépelt valamit, javított rajta, szépen telt vele az idő...és alig egy percem maradt elérni a vonatot. Rohantam - elértem. A hörgőim kezdenek edződni az ilyesmihez - ezen a héten nem ez volt az első "touchdown", ahogy Amerikában mondják.

És noha arra számítottam, hogy a magyar vonaton majd olvasok, zenét hallgatok és pihenek (netán még alszom is), ehelyett összefutottam Eszterrel, aki új ismerős Neustadtból (az éneklős karaoke-s Stefan révén). ÉS szépen végigdumáltuk az utat. Segítettem neki jegyet venni, elkísértem a Móriczig, mivel neki is ott volt dolga, majd bevetődtem a tanulókocsiba, és zmmmmm. Mint utóbb kiderült, négy órás zmmmm, mivel az utánam levő tanítvány szépen lemondta az óráját. Jó volt, gyakoroltunk sok parkolást. Kell az, mivel éjjel nem ment minden fényesen. Tény, hogy a padka-tükör megkönnyítené a dolgomat, ha lenne.

Utána még versenyfutás volt az idővel szegfű-vásárlásért (Dávidnak sikerült szereznie végül), összefutás Dáviddal, elfutás Magdi nénihez az otthonba, virágátadás és csevej. Valahogy visszarázódik az ember két pillanat alatt az öregekkel való bánásmódba, amint olyan helyzetbe kerül. Megint olyan volt kicsit minden, mint mikor nagymamámhoz jártam be az otthonba. Ez is, az is elfekvő, az állapot is hasonló volt, a körülmények is... minden eléggé hasonló. Én is azzá lettem - hasonlóvá akkori maagmhoz. De nehéz, és nem mindig megy. Most ment, volt egy vidám óránk.

Utána még rövid összefutás mindennemű Dávid-rokonokkal az Ikeában, csevej, hotdog, miegyéb. Kaptam egy szép fém tálat, jól fog jönni a konyhámba, Dávidnak eggyel kevesebbet kell mosogatnia, ha eggyel több tiszta edény áll rendelkezésre. Hihi.


Kis mondás, Jókaitól, itt:
Én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, ha szívem dobogására hallgatok? Aztán hallgatott szíve dobogására.

És itt is:
A lőporos zsákon igen jól lehet aludni, amíg az ember meg nem tudja, hogy mi van benne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése