2013. május 5., vasárnap

Elmegyek, elmegyek

Vajon kinek jutott eszébe a népdal (el is van vágyásom...), kinek Máté Péter (milyen úton indulok, még nem tudoooooom), és kinek nem jutott eszébe semmi?

Nekem mind, egyszerre. Holnap mindenesetre hajnali kelés, és irány Frankfurt. Szerda éjjel hazajövetel, addig net és így blog nélkül maradok. És így ti is. 

Majd túlélitek, ahogy én is.

Dávid meg misézett, beszélgetett magyar hölggyel, táncolt ilyesmit, leesett közben a színpadról... izgalmas az élet.

Jómagam lassan megvagyok a Mad World zongorás változatának betanulásával, de még eleget kell gyakorolni. Az önbizalmam azért már megvan hozzá.

József Attilát is megihlette a zongora, nem is tudtam... És azt végképp nem tudom, ki az a Márta.

Már csak okosság kéne, ész, de abból sok. 

Dávid ma erre jött rá:
"Lehet, hogy egyre idősebb leszel, de az álmaidat akkor se add fel."

Én meg erre:
"A legkárosabb egy csoport életében a széthúzás - elég egyetlen ember, és oda az összetartás ereje."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése