A szombatból körülbelül sikerült is. Lánybúcsús kellékek nagy része beszerezve, étel-ital beszerezve, lakás nagyjából helyrerittyentve. Holnap megyünk kirándulni, Kienecknek hívják a célpontot. Állítólag nagyon szép hegyvölgyes vidék, a hegytetőn remek panoráma, és jóféle koszt. Lesz miért küzdeni az emelkedőn fölfelé...
Valahogy a versposztolgatásból kezd elég lenni. Június 30-ig még mehet, utána kicsit változik a program... naponta meg fogo tanulni egy verset. Ez majd egész napos felkészülést igényel, elvégre nem lehet tíz perc alatt bevágni egy akármilyen hosszú művet éjjel. Meg aztán érnie is kell a versnek az emberben, nem csak úgy emésztetlenül lecsúszni a torkomon.
Ma a János vitézt kezdtem el olvasni. Annakidején ez is a kívülről megtanulandók közé tartozott, ha nem is egészében. Aki épp arra vágyik, itt megtalálja.
Dávid mondott ma okosat, mikor megkérdeztem, milyennek érzékeli az idő múlását:
"Nem az számít, hogy én milyennek érzékelem, hanem hogy rajtunk kívül álló tényező, amit nem lehet befolyásolni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése