2013. május 11., szombat

Hiperpéntek, avagy hozd be a hetet egy nap alatt

Erről szólt a nap, és a küldetés csak részben sikerült. Pedig hiperkorán, avagy már fél nyolckor az irodában voltam, és egy ebédszünetnyi megállástól eltekintve többé-kevésbé végigdolgoztam a napot, hatig. Ehhh. 

Főnökúr, aki immáron Hans, és aki bele-belefut még abba, hogy inkább magázzon, mintsem tegezzen, mára elhagyta végleg a Charlie-s formáját, de még nincs jól, kapar a torka, meg köhög hozzá olykor. Remélem, nem kapok el tőle semmit. Nem hiányozna ebben a szép májusidőben.

A munkás nap végül beérett, elvégre az egy hét alatt összegyűlt mindenféle töredékére apadt. Nyüzsgő tavaszunk van, az biztos. Hazafelé pediglen eleredt az eső, csak úgy szakadt. Dávidot levittem az udvar elé, hogy megsétáltassam az esőben (valójában csak meg akartam neki mutatni, hogy sikerült bőrig áznom kétszáz méteren, három perc alatt - vidáman, kérem, vidááááááman).

Dávid amúgy hangképzésre jár - izgalmas. Régebben is csinálta ezt, mikor még képben sem voltam, és most elölről kezdik az egészet Antoniaval, aki a hangképzéstanára. Nyílt hangokat tanul... és nem halad vele rosszul.

Mostanáig szépen elütöttük az időt pizzázással, rajzfilmnézéssel, fetrengéssel.

Így kell ezt. 

Illetőleg ma bent volt Írisz, így három szőke hölgy vette körül a főnököt: én, a természetesen sötét (nem lehetett kihagyni), Ági, a csíkokkal ékes, és Írisz, aki gyesen van, amúgy pedig festett szőke. Ja és Írisz kislánya is bent volt, aki Emma, és szintén szöszi.

Ennek örömére egy szöszke vers. Jobb most nem kell.

És mindenféle okosságok hangzanak el a rajzfilmben, de valahogy nem ragadt meg a fejemben egy sem.
Akkor inkább írok mást. Mint pl.....

Minden eltévelyedésemmel rá kell jönnöm, hogy mennyi helyes út fér meg egymás mellett az életemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése