Mindenütt a katicák, meg az 1,50 m-es fű. Gyönyörű, de tényleg. És ahogy járkálok a munkahelyem felé nap mint nap, biztos valami 80 IQ-s szerencsétlennek tűnök, ahogy nemmúló mosollyal nézegetek körbe-körbe. Megtekintem a királyságomat, az első kis virágtól az utolsó kismadárig. És mindig nagy örömömet lelem benne.
De kívülről inkább biztos csak annyi látszik, hogy egy kalapos-eufóriás szerencsétlen vonul Wiener Neudorfban, fején hatalmas fejhallgató, azon a fejfedő, és néha érdekes mozdulatokat tesz a karjával. Na, az vagyok én.
Bent síri csönd és hullaszag - ez nem a legaktívabb nap volt, szó ami szó. Két kollégám igyekezett képeket és adatokat frissíteni a honlapunkon. Valahogy túl vidám voltam ahhoz, hogy érzékenyebben érintsen, és mégis, muszáj leírnom. Ahogy a főnök Áginak diktálja az angol szöveget, betűnként, mert Ági nem tud angolul, ötször javítva szavanként. Utána ő maga ül a géphez - ő ugyan tud angolul, de iszonyat lassan gépel. És én ülök a kis székemben, és várok, hogy mikor szólla meg valaki. Hogy az efféle feladatot mégiscsak arra kéne bízni, aki a legkisebb energiaráfordítással a legtöbbet hozza ki belőle egységnyi idő alatt, és nem tökölődni, és megmutatni, hogy tudunk mi nélküled is, Eni. De ők épp megmutatósdit játszottak, én pedig ültem, és.. mi tagadás, mulattam. Majd pediglen unatkoztam, és előre megcsináltam egy csomó feladatot. Annyit, hogy nem maradt későbbre. Ez van... szabad gyökeimnek új utt kell találniok, és a legbosszantóbb az egészben a rendszer - hogy egy szál internetes gépen lehet csak rendesen dolgozni, hiába van ott egy laptop is, internettel fölszerelve. Nem alkalmas rendes feladatok elvégzésére. Ez pediglen dilettatnizmus, és az ilyesmi engem módfelett zavar. Tenni is fogok ellene, nem csak itt a blogon "puffogni, mint a homoki vipera" - ahogy egy ismerősöm mondá.
A lánybúcsú-szervezés is halad szépen, csak nem kéne egyeseknek minden megjegyzésben negatívat látni. Nem fejtem ki bővebben, nem érdemel hosszabb sorokat.
Most pediglen karaoke-est volt, és kivételesen nem énekeltem. Valahogy nem vitt rá a lélek. Persze csak mikrofonba nem...
Tanulság: ha nem húzol harisnyát, nem kell takargatnod a kiszakadt részét a vonston utazók elől (nem saját tapasztalat alapján... rajtam ma nem volt harisnya, csak hosszú szokkkkonya).
Verset most nem. És mást sem. Így is lehet örülni, hogy éjjel fél háromkor hajlandó vagyok itt szövegelni... sörök, Bacardi-kólák és félrészeg, kioktató szakácsomk után... node most aztán már zutty.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése