Mindenesetre tegnap addig nem jutottam el, hogy egy bötűt írjak a blogba. Nem mintha nagyon igénybe lettem volna véve... tízig alvás, vacakolás, reggeli-ebéd egyszerre, vásárlás és haza és vásárlás az 1EURO-s boltban lánybúcsú-kellékeket és haza és lánybúcsú-szervezés és Dáviddal Steiermarkba utazás varázslatos tájakon át. Barokk kort idéző koncertre mentünk. Szép volt, érdekes hangszerekkel, három ember közreműködésével - csak tudnám, miért fordultam majdnem le a székről az álmosságtól csaknem egész idő alatt. És utána a hazafele úton is. Dávid meg aludt két órát délután, neki nem volt semmi ilyen problémája. Még jó, elvégre ő vezetett... és végig is dumálta az utat. Tudom is én már, miről... a fele jött át kb., valami technika volt, a fényképezőgéppel kapcsolatban. Lehet, hogy ezért aludtam el rajta majdnem... na jó, félre a tréfát, érdekes volt, amiről beszélt, csak... valahogy... kiesett a fele. Aztán hazaestünk, én az ágyba beestem, és zutty, ma háromnegyed tízig.
Most kell hát összekapni magunkat, meg a lakást, sietve.
És eszembe jutott, hogy Cili blogján van egy helyes idézet, úgyhogy vers helyett meg bölcsesség helyett azt fogom most átmenteni ide (mindig csak a vers... néha jól jön egy kis próza):
"Mindnyájunkban egy egész világ lappang. Mindenkiben a maga sajátos világa! Hogy tudnánk egymást megérteni,
kedves uram, ha azokba a szavakba, amelyeket kimondok, a dolgoknak azt az értelmét és értékét gondolom, ahogyan
bennem élnek, aki pedig engem hallgat, elkerülhetetlenül aszerint érti és értékeli, ahogy benne a világ
tükröződik!"
(Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése