Tegnap nem is jutottam el az internetig, és hát... ma sincs épp korán. Semmi extra amúgy, csak a ternitzi lakást voltunk kitakarítani megint, ottalvással, hogy ezzel is nyerjünk némi időt. Dávid meg csupa énekkarra járó programot iktat be magának, holnap is kilencre megy, majd délután Floriani-ünnep... nem unatkozik. Ma a kollégáival voltunk pizzázni, meg sörözni. Egy orosz anyanyelvűnek azt mertem mondani, hogy nem tetszik az orosz nyelv kiejtése. Hát mit csináljak, ha tényleg nem tetszik?? Ellenben kellemes társalgások alakultak ki.
És persze ismételten összevesztünk a pénzen Dáviddal. Részemről Agatha Christivel értek egyet, aki ilyet mondott, ni:
Tudom, milyen szegénynek lenni. Nem olyan szörnyű tragédia. Persze csak,
ha az ember fiatal, erős, és kész dolgozni. Sohasem volt annyi pénzem,
hogy eljussak oda, ahova jutni akarok.
És hozzá még Ady, ha nem is egészen ugyanaz a téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése